2010. június 25., 13:222010. június 25., 13:22
Pedig a jelenlegi gazdasági helyzetben – és nem csak – az lenne az állam érdeke, hogy etnikumtól függetlenül összes polgára számára megteremtse a szükséges feltételeket ahhoz, hogy gyarapodjon, vállalkozzon, és ezáltal adói révén az államkasszát is gazdagítsa. A bukaresti politikum Székelyföld-fóbiás része ott hibázik, hogy miközben attól tart, az önálló székelyföldi fejlesztési régió mintegy enklávéként áll majd az ország közepén mint a revizionista magyarok ötödik hadoszlopa, a régió egységes fejlődésének akadályozásával az egész országnak, így a román többségnek is rosszat tesz.
A Székelyföld mint hagyományos és jellegzetes sajátosságokkal rendelkező régió létének tagadása nem csupán azért ostobaság, mert egyenértékű azzal, mintha valaki azt tagadná, hogy a víz nedves. Hanem azért is, mert csak azért, hogy a magyaroknak ne legyen jó, továbbra is fenn akarnak tartani egy olyan, mesterséges és életképtelen régiót, amelyben a székely megyéket olyan megyékkel zárják össze, amelyekhez sem történelmileg, sem kulturálisan nincs sok közük, viszont lényegesen fejletlenebbek azoknál. Ezzel pedig csak a nyomort és az egyenlőtlenségeket termelik újra.
Azt ugyanis egyre többen ismerik el, hogy téves az az elmélet, miszerint egy fejlesztési régión belül a fejlettebb megyék maguk után húzzák a kevésbé fejletteket. Sőt kiderült, hogy ez épp fordítva van: a már eleve előnynyel indulók tudják könnyebben megfizetni a jobb szakembereket és előteremteni a pályázáshoz szükséges önrészt, ráadásul rendszerint lobbierejük is nagyobb. Mármost föltehető a kérdés, ki minősül a haza ellenségének? Az, aki azt szeretné, hogy az ország minden vidéke adottságainak és hagyományainak megfelelően gyarapodjék, vagy az, aki mesterségesen fenntartaná bizonyos régiók versenyhátrányát, rontva ezzel az egész ország teljesítményét, csak azért, mert ott történetesen más etnikumú közösség lakik?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok