2010. június 25., 13:222010. június 25., 13:22
Pedig a jelenlegi gazdasági helyzetben – és nem csak – az lenne az állam érdeke, hogy etnikumtól függetlenül összes polgára számára megteremtse a szükséges feltételeket ahhoz, hogy gyarapodjon, vállalkozzon, és ezáltal adói révén az államkasszát is gazdagítsa. A bukaresti politikum Székelyföld-fóbiás része ott hibázik, hogy miközben attól tart, az önálló székelyföldi fejlesztési régió mintegy enklávéként áll majd az ország közepén mint a revizionista magyarok ötödik hadoszlopa, a régió egységes fejlődésének akadályozásával az egész országnak, így a román többségnek is rosszat tesz.
A Székelyföld mint hagyományos és jellegzetes sajátosságokkal rendelkező régió létének tagadása nem csupán azért ostobaság, mert egyenértékű azzal, mintha valaki azt tagadná, hogy a víz nedves. Hanem azért is, mert csak azért, hogy a magyaroknak ne legyen jó, továbbra is fenn akarnak tartani egy olyan, mesterséges és életképtelen régiót, amelyben a székely megyéket olyan megyékkel zárják össze, amelyekhez sem történelmileg, sem kulturálisan nincs sok közük, viszont lényegesen fejletlenebbek azoknál. Ezzel pedig csak a nyomort és az egyenlőtlenségeket termelik újra.
Azt ugyanis egyre többen ismerik el, hogy téves az az elmélet, miszerint egy fejlesztési régión belül a fejlettebb megyék maguk után húzzák a kevésbé fejletteket. Sőt kiderült, hogy ez épp fordítva van: a már eleve előnynyel indulók tudják könnyebben megfizetni a jobb szakembereket és előteremteni a pályázáshoz szükséges önrészt, ráadásul rendszerint lobbierejük is nagyobb. Mármost föltehető a kérdés, ki minősül a haza ellenségének? Az, aki azt szeretné, hogy az ország minden vidéke adottságainak és hagyományainak megfelelően gyarapodjék, vagy az, aki mesterségesen fenntartaná bizonyos régiók versenyhátrányát, rontva ezzel az egész ország teljesítményét, csak azért, mert ott történetesen más etnikumú közösség lakik?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok