Páva Adorján
2017. október 31., 23:17
2017. október 31., 23:17
Túlnyomórészt kishitű, élcelődő szurkolói hozzászólások árasztották el a vezető internetes sportoldalakat, miután a Magyar Labdarúgó-szövetség megnevezte az új szövetségi kapitányt.
Ebben bizonyára még mindig közrejátszik a nemzeti tizenegy által az elmúlt selejtezősorozatban okozott csalódás, no meg az a „jó magyaros” alapállás, miszerint tökmindegy, mi történik, úgysem lesz jobb.
Ilyen borúlátó közhangulatban keresett új szakvezetőt az MLSZ, amely gyakorlatilag két irányvonal közül választhatott: Dárdai Pál sikerén felbuzdulva ismét lehetőséget ad egy fiatal, játékosként nemzetközi tapasztalatot szerző magyar futballedzőnek, vagy pedig olyan elismert külföldi trénert alkalmaz, aki máshol már bizonyított. Bár a hátralévő két idei barátságos mérkőzésre a távozó Bernd Storck szakmai stábjában szereplő, 35 éves Szélesi Zoltán kapott ideiglenes megbízást, a szövetség végül a 68 éves Georges Leekensszel kötött két plusz féléves szerződést.
A belga szakember nem az a kaliberű külföldi edző, akinek neve hallatán minden sportszeretőnek azonnal beugrik az arca is, ugyanakkor tény, hogy az eddigi „importkapitányokhoz” képest a leggazdagabb dicsőséglistával rendelkezik. Igaz, hogy a kalandos pályafutása során kéttucatnyi kispadváltáson átesett szakember hosszú évek óta nem nyert trófeát, de elismert érdemei vannak a mai, világranglista-elsőségig jutott belga válogatott kiépítésében, amelyet 2010 és 2012 között készített fel.
Még hosszasan sorolhatnánk az érveket és ellenérveket, de ezek már mit sem változtatnak a tényen: Georges Leekensnek kell kivezetnie a magyar válogatottat a 2020-as Európa-bajnokságra, amelynek Budapest is társrendezője. Hétfői bemutatkozásán a leendő magyar szövetségi kapitány ezt nem akarta megígérni, de minden szavával, gesztusával azt sugallta, hogy természetesen ez a cél. Az MLSZ-elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján lerítt róla, hogy számára ismeretlen a már említett „jó magyaros” hozzáállás, főleg annak tudatában, hogy nem valamiféle sosem látott csodát kell tennie, hiszen a legutóbbi Eb-n is ott volt a válogatott.
Leekens talán megfelelőbb közeget nem is találhatott volna arra, hogy kamatoztassa a belga újságírók által kiemelt legfőbb erényeit: jó szövegét, motiváló erejét, pragmatizmusát és kiváló alkalmazkodóképességét. A lehetőség megadatott, most már „csak” élnie kell vele a magyar futballtörténelem legújabb, kalandosnak ígérkező fejezetében.
Az eredményességen múlik, hogy milyen fizetést vehet fel Georges Leekens a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként.
Makkay József
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Balogh Levente
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
Balogh Levente
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Makkay József
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Balogh Levente
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Makkay József
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Kiss Judit
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
szóljon hozzá!