Balogh Levente

Balogh Levente

Vigyázat, románok, jön a veszélyes magyar áram és gáz!

2024. október 18., 15:042024. október 18., 15:54

2024. október 18., 15:042024. október 18., 15:54

A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.

Legalábbis ilyen üzenete van annak a hangnemnek, ahogy a román sajtó reagált az értesülésre, hogy a magyar MVM energetikai vállalat vásárolhatja meg a német E.ON romániai áram- és földgázszolgáltatási érdekeltségeit.

Az erről szóló cikkekben

azonnal elindult a magyarellenes hangulatkeltés, amelynek központi eleme az elmúlt évek divatjának megfelelően az önfeledt oroszozás.

Eszerint az MVM „ellentmondásos” cég, hiszen kapcsolatban áll az orosz Gazprommal, lévén hogy attól is vásárol az erőművek működtetéséhez szükséges földgázt.

Közismert persze, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió kezdete óta az EU megpróbálja elérni a tagállamok orosz gázról való leválását, arra hivatkozva, hogy nem kívánja az orosz energiahordozón keresztül finanszírozni az Ukrajna elleni háborút.

Ebben van is ráció – csakhogy

óriási a különbség aközött, hogy kijelentjük: le kell válni egy energiaforrásról, és aközött, hogy ez megtehető-e úgy, hogy azonnal van megfelelő mennyiségű alternatív energiaforrás, amely képes biztosítani az ipar működőképességét és a lakosság ellátását, ráadásul anélkül, hogy többe kerülne, illetve hogy rendelkezésre áll-e az ennek célba juttatásához szükséges szállítókapacitás.

(Magyarán: vezeték).

Románia azon szerencsés országok közé tartozik, amely szükségleteinek nagy részét képes saját forrásokból kielégíteni, Magyarország viszont közismerten nem.

És mivel azóta sem sikerült olyan alternatív energiaforrásokat találni, amelyek a fenti kritériumok mindegyikének megfelelnének, az életképes alternatíva megtalálásáig marad a Gazprom. Ezt nem a szimpátia, hanem a szükség diktálja.

Ez persze morális szempontból lehet, hogy vitatható, de

mindenki gondolkodjon el azon, hogy szeretne-e kétszeres vagy háromszoros árat fizetni az energiáért – már abban az optimális esetben, ha egyáltalán van.

Márpedig a román sajtóban megjelent bírálatok jórészt az orosz gáztól való függőséget vetik Magyarország szemére, holott azt aligha jószántából választja olyan körülmények között, hogy Európában jelenleg alig van életképes alternatíva – közben azért ahol lehet, próbál új forrásokat szerezni, például Azerbajdzsánban, de ott is nagy a konkurencia – , az óceánon tartályhajókon átszállított amerikai LNG pedig drága, hiszen azt előbb be kell táplálni az egyelőre szűkösen rendelkezésre álló tengerparti terminálokba, a horvátok pedig megemelték a tranzitdíjat.

Ráadásul ha már bukaresti bírálatokról van szó:

Románia, illetve a mindenkori román kormányok és egyéb illetékesek felelőssége is, hogy Magyarország nehezen tud alternatív európai forrásokból földgázhoz jutni.

A kitermelés megkezdésének folyamatos, politikai okokból történő halogatása a fekete-tengeri Neptun Deep lelőhelyen csökkentette a rövid távú diverzifikációs lehetőségeket, holott Magyarország már a kezdetektől jelezte, hogy érdekelt az ott kitermelendő román földgáz megvásárlásában.

Igaz,

amikor Budapest bejelentette, hogy már előre le kívánja kötni a lelőhely- kapacitásának egy részét, akkor meg azzal jöttek egyesek, hogy a magyarok le akarják nyúlni a román gázt

– holott nem ingyen kérik, hanem kemény dollárban fizetnek majd, ha lesz miért.

De hát természetesen ez is csupán a van rajta sapka-nincs rajta sapka minősített esete, mint a magyarokat érintő kérdésekben mindig.

Amúgy egyáltalán nem lenne ördögtől való az sem, ha a román illetékesek azt mondanák: nem akarják kiadni a kezükből a 3,4 millió fogyasztót ellátó szolgáltatót.

Az ugyanis abszolút legitim érv, hogy a nemzetstratégiai és nemzetbiztonsági jelentőségű energetikai szektort jobb hazai kézben tudni.

Sohasem lehet tudni ugyanis, hogy a külföldi szolgáltató, amelynek származási országával jelenleg szívélyes a viszony, mikor válik fegyverré a másik ország kezében valamilyen politikai vagy gazdasági természetű vita miatt. Így aztán jobb elejét venni annak, hogy növeljük a zsarolási potenciálját.

Ugyanakkor ezt lehet korrektül is tálalni, hiszen alapvetően észszerű érvről van szó. Más kérdés, hogy van-e olyan hazai szolgáltató – pláne állami –, amely hajlandó és képes lenne megvásárolni és üzemeltetni egy ekkora céget, beleértve a szükséges fejlesztési és karbantartási munkálatokat.

Ehhez ugyanis rengeteg pénz szükséges, Romániában pedig jelenleg abból rendelkezik a legkevesebbel az állam. Olyannyira, hogy még az sem zárható ki, hogy a választások lecsengése után a költségvetési deficit lefaragása és a költségvetés rendbetétele érdekében nem hogy vásárolni nem tud az állam energiaszolgáltatót, de még a jelenleg birtokában levők közül is legalább részben privatizálnia kell néhányat.

Ám

jelen esetben szó sincs higgadt és észszerű érvelésről, rögtön riogató és lejárató üzemmódba kapcsolt a sajtó „elemzőinek” egy része.

A magyar szolgáltató bejelentkezésére azonnal vészharangot kongatnak, és mivel most éppen kapóra jön az oroszokkal szembeni, sok esetben irracionális szintre tekert ellenszenv, az Erdély elszakítására vonatkozó vádak helyett most ezen a vonalon próbálják meg diszkreditálni a magyar kérőt, és nyomást gyakorolni a román állami vezetőkre a tranzakció meghiúsítása érdekében –

az egész olyan, mintha egyes körök folyamatos információs háborút folytatnának a magyarok ellen.

Kezd hasonló lenni a hangulat, mint annak idején, amikor úgy tűnt, hogy az OTP megvásárolja a Banca Româneascát. Akkor a tranzakció már sínen volt, ám a végül a román jegybank indoklás nélkül elutasította annak jóváhagyását.

Egyértelmű, hogy Bukarestben ezt szimbolikus ügynek tekintették: egyrészt szégyennek tartották volna, ha a nevében „Román Bank” magyar kézbe kerül, másrészt viszont

általában véve a magyar banki terjeszkedés megakadályozása volt a cél Romániában.

Az ok: Románia identitásának sarokköve a magyarokkal szembeni frusztráció, a tőlük való félelem, így igyekszik ott keresztbe tenni, ahol lehet. Pláne olyan esetekben, amikor ráadásul romániai magyar térnyerésről van szó.

Az MVM és az E.ON közötti lehetséges tranzakció még nem tart ebben a fázisban, de máris érzékelhető, hogy

elsősorban az MVM magyar mivoltával van probléma.

Az, hogy orosz energetikai kapcsolatokkal is rendelkezik, másodlagos jelentőségű, és inkább csak ürügy.

Nagyjából mérget vehetünk rá, hogy

ha francia, brit vagy akár amerikai kérő jelentkezne be, készséggel állnának a rendelkezésére, függetlenül attól, hogy orosz, vagy ad abszurdum észak-koreai vagy akár marsi gázt használ.

Hogy stílszerűek legyünk: ez bizony nagyon gáz.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

A PNL politikai lufija

Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Izrael Irán ellen

Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.

Makkay József

Makkay József

Súlyos megszorításokkal köszönhet be az új román kormány

Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Koalíciós szakítás Iohannis miatt?

A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Kinek adja át a stafétát Iohannis?

Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.

Balogh Levente

Balogh Levente

Útban a polgárháború felé

Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.

Makkay József

Makkay József

Az európai migrációs válság „szárnyas kapuja”

Európa forrong a migránsáradat miatt. Nem csak az éppen lecsengett nagy-britanniai tömegtüntetések jelzik, hogy a hatóságoknak sürgősen lépniük kell, hanem az Európai Unió területén egyre sűrűbben bevezetett határellenőrzés is ezt mutatja.