Makkay József

Makkay József

Súlyos megszorításokkal köszönhet be az új román kormány

2024. október 02., 15:182024. október 02., 15:18

2024. október 03., 11:072024. október 03., 11:07

Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.

A buszban mellettem ülő hölgyet telefonon keresi az ismerőse, és ahhoz kéri a segítségét, hogy munkahelyén – az egyik kolozsvári klinikán – intézze el, hogy családorvosi beutalóval fogadja egy szakorvos. Az asszisztensnő próbálja elhárítani a közbenjárást, azzal érvelve, hogy nehéz időpontot kapni, de kiderül, ismerőse egy hónapja próbálkozik sikertelenül bejutni egy szakorvoshoz, közben lejár a beutaló érvényessége, és pénze nincs, hogy magánorvoshoz menjen.

A fél füllel elkapott beszélgetés minden bizonnyal napi rendszerességgel megismétlődik sok száz egészségügyi alkalmazott és a rokonok, ismerősök között. Mindez

a román közegészségügyi ellátórendszer lenyomata, ahonnan hatalmas összegek hiányoznak ahhoz, hogy a betegek idejében vizsgálati és laboreredményekhez, szakorvosi ellátáshoz és végül szakszerű kezeléshez jussanak.

A forráshiánynak ezzel a formájával találkozunk legtöbbször, amikor az egészségügyi adók és illetékek rossz behajtása, illetve a szükségletekhez képest jóval kevesebb adózó miatt az államkassza egyre nehezebben tudja pótolni az ,,ingyenes” egészségügyi ellátás hiányát.

A választásokra készülő ország pénzügyi gondjait tűpontosan mutatja a 7 százalék körüli költségvetési hiány, amit a választásokat megnyerni akaró kormánypártok csak hatalmas külföldi adósság árán tudnak pótolni.

Az elmúlt egy esztendőben a közalkalmazottak szakszervezetei jól ráéreztek arra, hogy itt az ideje a követelőzésnek. Itt a vissza nem térő alkalom, hogy tanügyben, egészségügyben, a belügyi szerveknél, illetve az égvilágon mindenhol, ahol közpénzből élnek az emberek, felsrófolják a fizetéseket. Az ugyanis mindenki számára tudható, hogy a választások után megszorítások jönnek, ez a romániai kampányidőszak logikája.

Egyértelmű, hogy az őrült költekezés, amit Nicolae Ciucă miniszterelnöksége alatt kezdtek el, és amit Marcel Ciolacu vitt tökélyre, csak a választásokig tartható. A havi több ezer eurós fizetést kilobbizó orvosoktól a tanügyön át a nyugdíjasokig a mindenki igényét kielégíteni akaró kormánykoalíció tisztában van vele, hogy a felpumpált költségeknek csupán a töredékére van hazai forrás a nemzetgazdaságot fenntartó cégek és alkalmazottaik adójából. A különbözetet hitelekből lehet finanszírozni, ami a szemünk előtt történik, de mégsem érdekel senkit. Hiába jelennek meg a riasztó adatok az ország külföldi hitelállományáról – a rendszerváltás óta eltelt 35 évben a bukaresti kormány idén vette fel a legtöbb kölcsönt –, mert az emberek nem érzik a következményeit.

A hitelekből szavazatot vásárló kormánypártok fűt-fát ígérnek a választóknak,

miközben a józanul gondolkodó adófizetőknek már sejtéseik vannak arról, hogy az államháztartást helyrepofozni hivatott leendő kormánynak nagyon nehéz dolga lesz három százalék körülire lefaragni az államháztartás hiányát. Ezt belső forrásból csak adóemeléssel, illetve a költségvetési költekezés drasztikus csökkentésével tehetik meg. Ez utóbbi nehezen kivitelezhető Romániában, hiszen a kifizető pénztárként működő minisztériumok és közintézmények emberállománya ezer szállal kötődik a pártokhoz.

Hasonló a helyzet a helyi közigazgatás túlköltekezésével is, amit a politikusok egy része megreformálna, karcsúsítana, csakhogy

a 3228 romániai község összevonása minden másnál nehezebben kivitelezhető elképzelés. Amiben az RMDSZ és az erdélyi magyarság is ellenérdekelt,

hiszen nagyon sok magyar vezetésű helyi önkormányzat felszívódna a környező román tengerben.

Nehéz tehát megjósolni, hogy a leendő kormány hogyan oldja meg a román költségvetés előtt tornyosuló súlyos problémákat. A könnyűszerrel folyósított hitelek ízét ,,megkóstoló” politikum folytatná ugyan a túlköltekezést, de az uniós pénzügyi szabályokat teljesen megkerülő költségvetési hiány már akkora, hogy azt a bólogató Jánosként viselkedő bukaresti vezetőknek sem tudják elnézni az uniós intézmények.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Éjszaka a strandon – egy szavazat a félelem és a megaláztatás ellen

Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.

Balogh Levente

Balogh Levente

Vagy sikerül mozgósítani, vagy Simion lesz a befutó

Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.

Páva Adorján

Páva Adorján

Erdély a „teremtő káoszban”

Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Románia a vesztébe rohan, de még visszafordulhat

Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.

Balogh Levente

Balogh Levente

A választás, amely senkinek sem hiányzott

Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na de mi következik az államfőválasztás után?

Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ferenc, a „magyaros” pápa

Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.