Bábszínház

Székely család verőfényes tavaszi reggelre ébred. Az anyuka két tojás megtörése között ünnepélyes hangon közli az asztal körül izgő-mozgó porontyokkal, iskola után különleges program vár a lurkókra: kokárdavarrás lesz, hiszen másnap március 15., meglátják majd, milyen szép lesz felvonulni a városban, miközben a saját kezűleg elkészített piros-fehér-zöld szalag lobog a szívük fölött. Eközben az apa furcsa hangokra lesz figyelmes: kinéz az ablakon, és azt látja, hogy egy megtermett legény nagy munkában van, s miután alaposabban szemügyre veszi a majdnem kész alkotást, meghökkenve veszi tudomásul, hogy az nem más, mint egy bitófa. A történések a gyerekeket is az ablakhoz csalják, és a családfő a kicsik unszolására meg is kérdezi a fiatalembert, mire készül. A válasz: Avram Iancut akasztjuk.

Azt a leendő rendező lelkiismeretére bízzuk, hogyan játszadozik el a gyerekek lelkivilágával, és délután inkább kokárdát varrat velük, vagy az akasztásra viszi el őket. Csibi Barnára azonban már messze nem hagyatkoznánk, ugyanis a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alelnöke hétfőn valóban felakasztotta a csíkszeredai Petőfi utcában azt a szalmababát, amelynek fején a románok által nemzeti hősnek tartott Avram Iancu arcképe díszelgett. A hóhér által több vádpontban is bűnösnek talált bábu fellógatása a helyszínen készült videofelvétel szerint több kisgyermek érdeklődését is felkeltette. Csibi Barna bábszínházba illő akciójával minden bizonnyal elkápráztatta a szájtáti gyermekeket, csakhogy mutatványának most egészen máshol tapsolnak. Az ily megbízható lovat régóta nem kapott Konzervatív Párt azonnal a nyeregbe ült, és továbbgondolta a mesejátékot: a magyar szélsőségesek erőszakot próbálnak kiprovokálni, hamarosan a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok is Avram Iancu sorsára jutnak, ezért nem késhet a szigorú hatósági fellépés.

Csibi Barna forgatókönyve szerint eljött az idő, hogy körbeakasszuk egymás babáit, majd minden bizonnyal egymást is. Mi azonban inkább a kokárdavarrás művészetében mélyülnénk el, még akkor is, ha unalmas filmünkben egyetlen mondvacsinált hőst sem tudunk felmutatni.