Balogh Levente
2021. április 23., 09:03
2021. április 23., 09:03
Talán nincs olyan az olvasóink között, aki nem ismerné a viccet, amelyben a nyuszika megtudja, hogy a medvének halállistája van. Ezért felkeresi a mackót, és megkérdi, ő is rajta-van-e a listán. „Igen” – mondja a medve. „És nem húznál ki?”. „De” – hangzik a válasz.
Nos, valahogy így járt most Florin Cîţu román miniszterelnök is az USR–PLUS-szal. A kormánykoalícióban részt vevő pártszövetség Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter leváltása miatt felvette a kormányfőt a „halállistájára”, és kijelentette: csak akkor marad kormányon, ha a kormányfő távozik. Miután azonban közölték vele, hogy ez nem fog megtörténni, és nem csupán a liberális párt, hanem az RMDSZ is kiállt Cîţu mellett, arra a kérdésre, hogy nem húzná-e ki a kormányfőt a listáról, nemigen maradt más választása, mint hogy azt válaszolja: de.
Persze nem a viccbéli medvéhez hasonló nagylelkűségi rohamában, hanem egyszerűen azért, mert be kellett látnia: túl sokat követelt, és egyszerűen nincs abban a pozícióban, hogy ilyen mértékben megzsarolja a nagyobbik koalíciós partnert. Mert igaz ugyan, hogy nélküle a jelenlegi koalíció nem működhetne, de aránytalan követelésével – hiszen egy miniszter leváltása miatt a kormányfő leváltását akarta, olyan körülmények között, hogy a miniszterelnöknek jogában áll menesztenie azon tárcavezetőket, akikkel elégedetlen – olyan helyzetbe manőverezte magát, ahonnan nehéz volt komoly arcvesztés nélkül kikerülni. Egyrészt azért, mert az RMDSZ is határozottan kiállt a miniszterelnök mellett, profi módon keltve azt a képzetet, hogy a két nagyobbik partner eszetlen iszapbirkózása közepette ő képviseli a hidegfejű racionalitást és a stabilitást. Ennek nyomán az USR–PLUS magára maradt.
Másrészt pedig azért, mert ha tovább üti a vasat, teljes mértékben ráégett volna, hogy a kormányfő menesztéséhez való makacs ragaszkodással az egyedüli felelőse annak, hogy a járvány kellős közepén a kormány nem működhet normálisan – azért, mert a konfliktussal kell foglalkoznia, illetve azért, mert az USR–PLUS nem hajlandó új egészségügyi minisztert jelölni, holott mindenki ezt várja tőle. Harmadsorban pedig nem szabad megfeledkezni az érdekekről: a pártszövetség kormányra került, ezzel jelentős erőforrásokhoz férhet hozzá, és a párt alacsonyabb szinten tevékenykedő klientúrájának tagjait is tisztséghez juttatta.
A kormányból való távozás lehet, hogy tovább növelte volna az ázsióját a fanatikus, nagyjából 16 százalékosra tehető állandó szavazótábor szemében, de a többiek csupán a bajkeverőt látták volna benne, ráadásul az ellenzéki szerepben le kellett volna mondania minden előnyről, amit jelenleg élvezhet. Ezért tett le végül a kormányfő menesztéséről, és javasolt olyan kompromisszumot, amely alapján úgy tűnhet: az elveiből sem engedett sokat, de kapott is valamit cserében.
A PNL és az RMDSZ részéről akár sportszerűségnek is nevezhetjük, hogy belementek ebbe, és elfogadták, hogy aláírják a koalíciós programot kiegészítő dokumentumot, amely elvben beleszólást enged a koalíciós pártoknak a miniszterek leváltásába, gyakorlatilag azonban minden marad a régiben. Emellett pedig felsorol egy csomó olyan dolgot, ami papíron jól mutat, aztán – ismerve a román politikusok szerződésekhez való viszonyát – majd megvalósítanak belőle valamit, ha az érdekük úgy kívánja. Ha meg nem, nem. Persze nekik is érdekük volt a konfliktus mihamarabbi rendezése, hiszen ők is ragaszkodnak a kormányzati szerephez, és a viszály további fokozása csak a kormány megítélésének ártott volna.
Kérdéses egyébként, hogy nem okozott már így is túl nagy kárt a kormánypártoknak az eddigi viszálykodás. A legfrissebb felmérések tükrében úgy tűnik, hogy a polgárok nagyon nem értékelték a marakodást: miközben a kormánypártok támogatottsága csökkent, az ellenzéki szociáldemokraták és a szélsőséges AUR nyugodtan hátradőlve csak egy kávét kérhet, hiszen az ő népszerűségük közben folyamatosan kúszik fölfelé.
Félő azonban, hogy nem ez volt az utolsó koalíciós egymásnak feszülés. Az USR–PLUS és a PNL ugyanis nem csupán az ellenzékkel, hanem egymással is rivalizál, nagyjából ugyanarra a szavazótáborra hajtanak rá. Ezért vélhetően csupán idő kérdése, mikor és milyen ürügy kapcsán gondolja úgy valamelyik fél, hogy eljött az ideje egy kicsit megfeszíteni az izmokat, és megpróbálni nehéz helyzetbe hozni a vetélytárs-partnert.
Ebben a koalíciós felállásban ugyanis az eddigiek alapján nagyon úgy tűnik, hogy kódolva vannak a további konfliktusok és „halállisták”.
Balogh Levente
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
Rostás Szabolcs
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Balogh Levente
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
szóljon hozzá!