Fotó: Farkas Antal
Bő félszázada hirdeti az evangéliumot, az örömhírt Kolozsvár-Kerekdombon Gábor atya, aki december 8-án, pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján tartotta a gyémántmiséjét. Címeit, rangjait, kitüntetéseit – az egyháziakat, a világiakat – tudatosan mellőzöm most, pedig van neki bőven, tele velük a tarisznyája.
2021. december 08., 21:442021. december 08., 21:44
2021. december 08., 22:062021. december 08., 22:06
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 83 évesen is tovább szolgáló, rangidős lelkipásztorának – Erdély legidősebb, aktív római katolikus papjának – szerintem a legnagyobb kitüntetése hívei, egyháza köszöntése mellett az a tisztelet és elismerés, amely őt Kolozsvár-szerte nemcsak a katolikusok, de a másként imádkozók, a másként gondolkodók körében is övezi.
Jakab Gábor hiteles ember, hiteles lelkipásztor, aki misebort iszik, de vizet sohasem prédikál. Sajnos igehirdetéseit a koronavírus második szűk esztendejében ritkán hallgathatjuk személyesen, karanténtemplommá lett otthonunkban vasárnap délelőtt Gábor atya célirányosan megrostált szavai helyett a fiatalabb Csaba testvér ráérősen ízes példabeszédei viszik a prímet. Ő a tévéből, Jakab Gábor plébános úr a könyveiből szól hozzánk, köszöntő soraim befejezéséül az ő Breviáriumából, az advent harmadik vasárnapjára írt textusából idézem a megelőlegezett lelki táplálékot:
„Visszatérve az öröm gondolatához, régen sem volt könnyű, ma sem könnyű, és ezután sem lesz könnyű igaz örömre szert tenni, abból élni és azt mások felé is sugározni. De mindenáron kell annak a megszerzésére törekedni, ami – s ezt ne feledjük – nem léha vihogást és kacarászást jelent, hanem belső harmóniát, nyugalmat és rendet. Ha a bénító szomorúság és sopánkodás egyre vastagodó falát nem sikerül a kegyelem segítségével áttörni, lelkünk előbb-utóbb totális keserűségbe és reménytelenségbe burkolózik. Ilyen állapotban pedig, frusztráltan és kiábrándultan, lelkileg becsavarodottan és reményvesztetten, belső béke és lelki öröm nélkül nem lehet gyümölcsöző életet élni. Ebbéli törekvésünkben akar az idei adventi szent idő is az eucharisztia vasárnaponkénti ünneplésével és bűnbánatra ösztönző tanításával, imádságaival és énekeivel segítségünkre lenni.”
Krajnik-Nagy Károly
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
1 hozzászólás