Rovatok

Derekasan be kell vallanom, eddig abban a tévhitben ringattam magam, hogy Románia a húszmillió futballszakértő országa. Pontosabban: mindössze a húszmillióé. Holott – és ez csak most derült ki számomra – a húszmillió szakember között létezik kilenc, aki a szakembernél is szakemberebb. A taláros testület tagjairól van szó, azokról, akik a minap kitalálták, hogy egy gólt nem csak egy esetleges szabálytalankodás vagy lesállás miatt lehet érvényteleníteni.

A FIFA szabályait fölülírva az alkotmánybíróság tagjai szerint egy találat akkor is érvénytelennek számít, ha azt egy iskolaudvaron szerzik, mégpedig a délutáni órákban. Sőt, ha a tanórák után a pályára focizási szándékkal visszamerészkedő diák gólt mer rúgni osztálytársa kapujába, azzal nem csak szabálysértést vagy kihágást követ el, amit megúszhat egy sárga, netán piros lappal, amelyhez ráadásként magaviselet-levonásban részesülhet! Nem, a délutáni góllövés egyenesen alkotmányellenes cselekedetnek minősül, amelynek a tanuló majd annak rendje és módja szerint viseli a következményeit.

Ugyanis az alkotmánybíróság a héten eldöntötte, hogy a délutáni órákban az iskolai sportpályák szabad használata nemcsak hogy szigorúan tilos, de egyenesen alaptörvénybe ütköző. Fennállása óta a bukaresti taláros testület hozott még, finoman fogalmazva, érdekesnek nevezhető döntéseket, de ilyen fura ítéletet talán még soha. Hogy mi lehetett a bírák fejében, amikor ezt kiötlötték, nem tudni, de valószínűleg nem sokkal több, mint egy fekete-fehér pöttyös bőrlabdában. Az is sok mindent elárul a hazai elit szemlélet- és gondolkodásmódjáról, hogy a sportpályák délutáni ingyenes használatát szavatoló törvényt az iskolaigazgatók és a tanügyminiszter sugallatára, maga a kormányfő torpedózta meg, miután alkotmányjogi kifogásokat emelt.

Mondhatnók, egy politikussá vedlett magas rangú katonatiszttől valahogy mást várna az ember – akár még Romániában is. Csakhogy ne feledjük, a miniszterelnök nem valamelyik amerikai akciófilmből ismert, komoly fizikai adottságokkal rendelkező kommandósok közt szolgált és vált nemzeti hőssé. Fokozatainak egy részét 1989 előtt a kukoricaszedésben, a rendszerváltást követően pedig az irodai aktatologatásban szerezte, politikai tisztsége pedig valósággal az ölébe hullt.

Ilyen mentalitás mellett ne csodálkozzunk, hogy az ország csúcsokat döntő sebességgel csúszik le mindenféle sportág ranglétráján. Ami azonban ennél is elkeserítőbb az az, hogy a testnevelési órák alacsony száma, a délutáni mozgáslehetőség korlátozása, a tornatanárok lenézése mind-mind olyan tényezők, amelyek egy testben-lélekben egészségtelen nemzedék felnövésében „segédkeznek”. Olyanéban, mint például a taláros testület „sportszerűtlenül” szavazó tagjai.