Aki nem tud arabusul...

Magyarán, legfeljebb anyanyelvünk szorgalmas és folyamatos tanulójának merem nevezni magam, viszont vannak olyan sértő és bántó dolgok, amit nem tudhatok le egy kézlegyintéssel. Például sért és zavar, hogy élelmiszer-csomagolások magyar nyelvű útmutatóin ilyen szövegek olvashatók: „A termék nem tartalmaz festékek. Molyamatosan száraz és hűvös. Tartsa távol a napfényt. Fogyasztandó lehetőleg előtt.” Ebből a szövegből magyar ajkú fogyasztóként egyetlen dolgot értek meg: a gyártót távolról sem érdekli sem a magyar fogyasztó, sem az, hogy a zagyva szövegből mit ért meg. Sőt azt sejteti, hogy az élelmiszer-csomagolásra vonatkozó uniós vagy bármilyen előírást egyszerűen és olcsón letudta a „Gúgel tránszlétörrel”, mert számára a fogyasztó egyébként is csak azért van, hogy fogyasszon.

Ennél bántóbb viszont, ha többségben magyar lakosú városok közterületein olyan utcaneveket olvashatunk, mint például: „Villanytelep útca” vagy „Tűzoltók utca”, s még sorolhatnám. A jelenségre felfigyeltek már mások is, a lányom magyartanárnője például utóbb azt a házi feladatot adta diákjainak, hogy fotóval dokumentáljanak tíz olyan helyesírási hibát, amit közterületeken elhelyezett táblákról gyűjtöttek be. A diákok óriási lendülettel láttak munkához, és fölöttébb érdekes hibákat „vadásztak össze”. S most tekintsünk el az olyan „nyalánkságoktól”, hogy a piacos nénike „győkeres” hóvirágot árult, vagy a cukrász „gratulárt” a tortán, mert olyan táblát is sikerült lencsevégre kapni, amelyen helyben megvolt a feladatul kitűzött tíz hiba.

Ez a tábla egy építőtelep bejáratánál szennyezi a kilátást és a nyelvet, ilyen kifejezésekkel: „Épitesi engedely szama”, „Befezezés hátarideze”, „épites-engedély”, „Befezezési idopönt”. Illetve az is kiderül a szövegből, hogy vélhetőleg új város alakult Koloszvár néven, ami gyanítható, hogy egy másik új település – Maros Vasarheley – közelében fekszik. De tovább nem idegesítem sem az olvasókat, sem a korrektorokat, hiszen ennyiből is világosan látszik, aki a fent idézett szövegeket írta, nem tud magyarul. Márpedig a szólás úgy tartja: „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul!” De ne is írjon! Inkább kérjen meg egy közepes minősítéssel bíró második osztályos magyar gyereket, mert állítom, ennyi hibát nem ejtene a fent idézett szövegekben.