2011. február 22., 11:142011. február 22., 11:14
Ez azért is fontos lehet számukra, mert új elnököt választ a kongresszus, és ha kevéssé is valószínű a forgatókönyv borulása, a személyi változások hangsúlyeltolódásokat hozhatnak a szövetség politikájában. A dokumentumnak alkalmasnak kell tehát lennie arra, hogy szombaton tetszést arasson a kongresszusi küldöttek körében.
A tetszést pedig minden bizonnyal két pontra alapozzák. A fejlesztési régiók újraszabásának és a kisebbségi törvény elfogadásának a megerősített ígérete tűnik alkalmasnak arra, hogy Emil Boc miniszterelnök tapsot arasson. Hogy a koalíció képes-e biztosítani e két törvény elfogadtatását, az már korántsem egyértelmű. A parlamenti felelősségvállalással hozott törvények sora is jelzi, a koalíció számára egyre nehezebb a rendes út. Csak árkon-bokron át képes továbbhaladni.
Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a csaliként meglebegtetett törvények sem biztos, hogy közelebb viszik a közösséget az áhított autonómiaformákhoz. A fejlesztési régiók újraszabása még jó iránynak tűnik. Ha ugyanis létrejön a székelyföldi régió, már csak a hatáskörökről kell vitát nyitni Bukarestben. Az viszont korántsem biztos, hogy jó lelkiismerettel tapsolhatnak a kisebbségi törvény ígéretének azok a kongresszusi küldöttek, akik messzebbre próbálnak előretekinteni, és a pártérdeken túl a közösség érdekeit is látják. Bakk Miklós politológus többször is figyelmeztetett arra: olyan törvényt érdemes elfogadtatni, amely továbbfejleszthető, amely egy jól átgondolt közösségi autonómiastratégiába illeszkedik. Azt is említette, ha valóban a kulturális autonómia a cél, a kisebbségi törvényt jobb lenne zárójelbe tenni. Márpedig ha nem a hosszú távú célokat szolgálja a kisebbségi törvény, úgy járhat a közösség, mint a szú, amely a tűzifába fészkel. Csak rövid ideig örvendezhet a korlátlannak látszó lehetőségeknek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok