2011. február 22., 11:142011. február 22., 11:14
Ez azért is fontos lehet számukra, mert új elnököt választ a kongresszus, és ha kevéssé is valószínű a forgatókönyv borulása, a személyi változások hangsúlyeltolódásokat hozhatnak a szövetség politikájában. A dokumentumnak alkalmasnak kell tehát lennie arra, hogy szombaton tetszést arasson a kongresszusi küldöttek körében.
A tetszést pedig minden bizonnyal két pontra alapozzák. A fejlesztési régiók újraszabásának és a kisebbségi törvény elfogadásának a megerősített ígérete tűnik alkalmasnak arra, hogy Emil Boc miniszterelnök tapsot arasson. Hogy a koalíció képes-e biztosítani e két törvény elfogadtatását, az már korántsem egyértelmű. A parlamenti felelősségvállalással hozott törvények sora is jelzi, a koalíció számára egyre nehezebb a rendes út. Csak árkon-bokron át képes továbbhaladni.
Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a csaliként meglebegtetett törvények sem biztos, hogy közelebb viszik a közösséget az áhított autonómiaformákhoz. A fejlesztési régiók újraszabása még jó iránynak tűnik. Ha ugyanis létrejön a székelyföldi régió, már csak a hatáskörökről kell vitát nyitni Bukarestben. Az viszont korántsem biztos, hogy jó lelkiismerettel tapsolhatnak a kisebbségi törvény ígéretének azok a kongresszusi küldöttek, akik messzebbre próbálnak előretekinteni, és a pártérdeken túl a közösség érdekeit is látják. Bakk Miklós politológus többször is figyelmeztetett arra: olyan törvényt érdemes elfogadtatni, amely továbbfejleszthető, amely egy jól átgondolt közösségi autonómiastratégiába illeszkedik. Azt is említette, ha valóban a kulturális autonómia a cél, a kisebbségi törvényt jobb lenne zárójelbe tenni. Márpedig ha nem a hosszú távú célokat szolgálja a kisebbségi törvény, úgy járhat a közösség, mint a szú, amely a tűzifába fészkel. Csak rövid ideig örvendezhet a korlátlannak látszó lehetőségeknek.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.