2011. április 04., 10:012011. április 04., 10:01
Hogyan csodálta kora főuraiét meghaladó műveltségét, kultúraszeretetét, a sanyarú sorsban – akár jobbágyként – élő, de tehetséges embereknek nyújtott pártfogásáért, Magyarország felvirágoztatásáért, az ellenség által messze földön rettegett seregéért. Hasonló erényekkel azonban több magyar uralkodó is rendelkezett a történelem folyamán, mi a titka tehát annak, hogy Mátyást a magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon? Ez a titok minden bizonnyal igazságszeretetében, a nép, a közember sorsát mindig szívén viselő tulajdonságában rejlik. „Hunyadi Mátyás, a magyar nép királya egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de kora fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között” – jellemezte egykor az uralkodó és vezérei alakját leghíresebb művében, a kolozsvári szoborcsoportban bronzba öntő Fadrusz János.
Minden bizonnyal Corvin Mátyás eme nagyságával magyarázható, hogy a felújított Fadrusz-alkotás hivatalos átadására több százan utaztak el a kincses városba a hétvégén Erdély minden szegletéből. Az ünnepi eseményen kigyúlt arcok arról árulkodtak, Mátyás örökségét, szellemiségét nemcsak a krónikák, a papírlapok, hanem a mai magyar nemzedék is elevenen őrzi. Nem véletlen hát a királyt formázó emlékmű iránti mérhetetlen tisztelet sem, hiszen a kincses város főterét ékesítő szoborcsoport egyszerre adott erőt az elmúlt száztíz év során, a történelem vérzivatarai, a kommunizmus terrorja, majd a soviniszta kolozsvári bíró fondorlatai közepette a magyaroknak identitásuk megőrzéséhez.
A jelek szerint igazságos Mátyás üzenete, a közember iránti tisztelet, alázat szükségessége évszázadok múltán is él a Kárpát-medence magyarságában – kérdés, hogy ugyanez az üzenet eljutott-e a politikusokhoz is. Például a pártbejegyzésen munkálkodó közszereplőkhöz, valamint az új pártfunkciójuk gyakorlása hajnalán más, hatékonyabb, emberközelibb kommunikációt ígérő vezetőkhöz. Ott voltak valamennyien a felemelő ünnepi pillanaton, reméljük hát, hogy a nagy király igazával felvértezve távoztak a régi pompájában ragyogó Fadrusz-alkotás tövéből.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!