– fogalmazott Bocsárdi László. Mint mondta, mindezért kétségbeesetten várja, hogy visszatérhessenek a személyes részvételű, élő előadások. „Az „élő” a kulcsszó. Az egyazon térben történő kommunikáció, kapcsolat és közlés hitelessége csorbult a járvány miatt. Nagyon fontos lenne visszatérni az élő színházhoz” – mutatott rá Bocsárdi László. Arra is kitért, hogy a világnapon az általa 2017-ben rendezett Alice című előadást közvetíti online a Tamási Áron Színház.

„Az Alice a határátlépések ikonikus története. Kezeljük akár a tinédzserkorban járó ember újszerű, traumatikus testtapasztalásának történeteként, akár az első pszichedelikus kalandjának leírásaként, vagy a világ láthatatlan dimenzióit megsejtő egyén pánikszerű öneszméléseként, mindenképp olyan történet, amelyben valaki beavatódik egy számára ismeretlen világba. Az előadás inspirációs forrása Lewis Carroll fantasztikus kisregényeinek problémafelvetése” – olvasható a produkcióról.

– mondta Tapasztó. Hozzátette, a világnap jó alkalom lehet arra, hogy felhívjuk a figyelmet a színház jelentőségére, annál is inkább, hogy egy éve jórészt lebénult az igazi színházi élet sok helyen, így Aradon is. „A színházat szerető közönség és az alkotók, színészek számára fontos a színház. De nemcsak róluk van szó, hanem zenészekről is, akik a járvány miatt nem tudnak megélni” – mondta Tapasztó. Kifejtette, az önkormányzati fenntartású színházak, filharmóniák meg tudtak élni, de a független szférában – például a zenészek esetében is – sajnos más a helyzet: nem sikerült segíteni ezt a kulturális szférát, és erről nagyon kevés szó esik az országos médiában.

Sok önkormányzat
közömbös a kultúra iránt

„Ez a terület a járvány alatt nem létezővé vált. Sok romániai önkormányzatot egyáltalán nem érdekel a színház, a politikai döntéshozókat más érdekli. Számukra az alkotók: színészek, képzőművészek, zenészek a társadalom piócái, vérszívói, és a politikum sok esetben nem akarja meghallani azokat a hangokat, hogy a kultúrához igenis pénz kell” – fogalmazott az Aradi Kamaraszínház vezetője. Mint mondta, a kultúrába befektetett pénz Romániában nagyon kevés, holott ez a terület nem igényel mérhetetlen pénzeszsáknyi összegeket, csak annyit, hogy önállóan, függetlenül és tisztán, szépen dolgozni tudjon. „A kultúra nem egy olyan autópálya, ami soha nem készül el, és rosszul is van megcsinálva. A kultúra olyan autópálya-szakasz, amit jól megcsinálnak valakik abból, amit kapnak. Sok önkormányzatot pedig sajnos nem érdekel a kultúra” – mondta Tapasztó. Arra is kitért,

hogy kiderüljön: a minőségi kultúra pénzbe kerül.

– mondta Tapasztó. Úgy fogalmazott, Romániában egy olyan „járványról” is szó van, amelyben a kultúra ellen „oltják be” a politikai szereplőket. „Immunisak a kultúrára, észre sem veszik azt. Ha valaki immunis valamire, akkor már nem is tudja, hogy létezik-e, vagy sem. Ezt a kultúra iránti immunitást kellene valahogyan feloldani” – mondta Tapasztó Ernő.