2010. február 16., 09:112010. február 16., 09:11
A festményt Pável Mihajlovics Tretyakov hagyta az orosz államra, és a moszkvai Puskin Múzeumban őrzik – jelenleg pedig a budapesti Szépművészeti Múzeum április végéig látogatható, Degas-tól Picassóig című tárlatán tekinthető meg. A fürdőző Diana felvezető kép, a francia festészet legmozgalmasabb évtizedeit fémjelző műveinek sorát nyitja meg.
A Puskin Múzeum „mindössze” ötvenöt képet küldött Budapestre, így a tárlat – méreteiben legalábbis – eltörpül a hétvégén zárult nagyszabású, két évszázad itáliai remekműveit felsorakoztató, Botticellitől Tizianóig című kiállítás mellett. Élményekben azonban a francia festészeti válogatás sem marad el: talán nincs is olyan látogató, aki az ötvenöt festmény közül legalább egyet ne ismert volna korábbról, albumokból, tankönyvekből vagy televíziós ismeretterjesztő filmekből. Látogatottsági rekordokról egyelőre korai lenne beszélni, de az biztos, hogy Budapesten nem marad nyom nélkül egy ilyen horderejű tárlat.
Hétvégi látogatásunk idején valóságos népvándorlás haladt a múzeum felé, az érdeklődők között pedig nem csak magyarokat fedezhettünk fel – még orosz szót is hallottunk. Utóbbiak számára otthon a hatvanas évektől hozzáférhető ez a francia festészeti kollekció, amely a barbizoni iskola, az impresszionizmus, a szimbolizmus, a fauvizmus és a kubizmus követőinek számos alkotását tartalmazza.
A bemutatott anyag főként két dúsgazdag textilgyáros, Ivan Morozov és Szergej Scsukin gyűjteményéből származik, a páratlan üzleti, illetve műérzékkel megáldott milliomosok az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után menekültek Párizsba, vagyonukat államosították. A 19. század végén kezdték el gyűjteményük megalapozását, akkor, amikor a műkereskedelem valóban üzlet lett, és amikor a gyűjtők nemcsak megélhetéshez, hanem nemzetközi hírnévhez is hozzásegítették a művészeket.
Az orosz iparmágnások, gyárosok olyan műremekekhez jutottak hozzá, mint Van Gogh elmegyógyintézetben festett megrázó képe, a Börtönudvar; Degas Fényképésznek modellt álló táncosnője; Paul Cézanne a Sainte-Victoire hegyről készült sorozatának egyik korai darabja; Monet egyik szénakazlas képe (a lenyugvó nap vöröses fényében vagy hóban gubbasztó boglyákról festett sorozatot a korabeli ízlés fantáziátlannak tartotta), és a giverny-i kertben festett Híd a tavon sorozatának egy darabja, valamint Gauguin két, Tahitin készült alkotása. Világhírű műalkotás Matisse Sarkantyúvirág című sorozatának egyik darabja is, a táncoló alakokat ábrázoló festményeket a művész Scsukin moszkvai palotájának díszítésére készítette.
Picassónak egy festménye szerepel a tárlaton, az abszint fölött könyöklő cirkuszistákat ábrázoló A két akrobata. Érdemes itt megemlíteni, hogy a vállalkozó szellemű Scsukin tetszését kezdetben nem nyerték el Picasso vásznai, és szinte ízlése ellenére, kizárólag műgyűjtői megérzéseire hagyatkozva kezdte vásárolni azokat. Művészettörténeti csemege az Apollinaire-t és élettársát ábrázoló Henri Rousseau-festmény, A költő és múzsája, amelyhez egy másik festmény is kapcsolódik. A tárlaton nem messze találjuk magának a „múzsának” egyik alkotását: Apollinaire szerelme, a festőművész Marie Laurencin Női fej című képét.
Az időrendben haladó, az irányzatokat elkülönítve bemutató tárlat Fernand Léger 1918-as kompozíciójával zárul. A „gépi esztétika” jegyében született, ipari formákkal játszó alkotás különösen ellenpontozza a tárlat első, ködfoltos tájakat, erdőket ábrázoló képeit. Amellett, hogy az első és az utolsó terem egészen más képzőművészeti irányzatot mutat be, a látogató természetesen mást is érzékel: a szinte észrevétlen átmenetet a természet idilli csendjéből a zakatoló ipartelepek konkrét világáig.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.