Inkvizíció vagy diszkrimináció?

Jobb, ha az ilyenek véletlenül sem kerülnek gyermekek sorsát érintõ döntési helyzetbe. Miért? Nos, túl azon, hogy egy 13-14 éves gyereket kitenni a kétórás írásbeli vizsga tortúrájának – szülõként és pszichopedagógiai szempontból –, inkvizícióhoz hasonló manõvernek tartom, mindkét teszt messzemenõen kimeríti a diszkrimináció fogalmát. A román-teszt azért, mert a magyar gyerekeknek teljesen ismeretlen archaikus nyelvezetben írt szöveget kellett értelmezniük, elemezniük, következtetéseket levonniuk belõle. (Remélem, olvassák a kampányoló politikusaink, hogy tudják, jócskán van még javítanivaló azon a tanügyi törvénytervezeten, amiben állítólag annyi sok engedményt sikerült „kivívni” a magyar ajkú gyermekek számára.) Ez még echte román gyermekeknek is nehéz volt, bizonyíték rá a román megyékben elért eredmények. Mit várunk el akkor attól a székely gyerektõl, aki a falujában a rendõrön kívül senki mással nem válthat szót románul?! A matematikateszt ennél is viccesebb volt. Több évtizedes pedagógusi múlttal rendelkezõ matektanár bácsi mondta, hogy a nyolcadikosoknak kiadott teszt látványosan könnyebb volt, mint a hetedikeseké. Olyannyira, hogy a hetedikes közepes matekes a nyolcadikos tesztet minimum hatosra megírhatta volna, de nem azt, amit kapott. Mert a gyökvonás nevezõben, gyök a számlálóban, szögfüggvényekkel és analíziselemekkel tarkított algebrafeladatok legfennebb egy tantárgyolimpián lehettek volna tételek a kis zseni matematikusoknak hetedikes szinten. De semmiképp sem általános iskolában! Az eredmények is ezt tükrözik, mert senki ne mondja, hogy az egyébként színtízes matekesek hirtelen arra a két órára úgy elbutultak, hogy alig tudtak 7-8-ra teljesíteni. A népes „középosztályról”, az átlag 7-8-as médiájú matekesekrõl nem is beszélek, mert azok zsinórban 3-ast, 4-est írtak. Akkor kérdem, mire jó az egységes dolgozat: inkvizíció vagy diszkrimináció a jövõ nemzedék ellen?!