Románia a leggyengébb minőségű importtej felvevőpiaca – Stratégiaváltást követelnek a tejtermelő gazdák

A romániai tejpiac szabályozására és a tej kiskereskedelmi árának csökkentésére tett szakminisztériumi lépések egyelőre nem hoztak átütő eredményt. Tavaly ősz óta a nyerstej felvásárlási ára folyamatosan csökkent: míg 2022 novemberében a tejfeldolgozó cégek 2,80 lejt is kínáltak egy liter tejért, ez mára az egy lejt alig meghaladó összegre zsugorodott.

Haller Zoltán, a Román Tarka Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének vezetője a Krónikának elmondta, hogy

a mai felvásárlási árak mélyen alatta vannak a tejtermelés önköltségének, ami azt eredményezi, hogy egyre több gazda lemond a szarvasmarhatartásról.

,,Egyesületünk azt kérte a mezőgazdasági minisztériumtól, hogy határozzon meg egy garantált tejátvételi árat, ami egy liter tej előállításának önköltségi árával legyen egyenlő. Ma egy liter tejet a tejtermelő farmok két lejért tudnak előállítani: ha a felvásárló cégek ennek a felét fizetik, az súlyos veszteséget okoz a gazdák számára, és ezt már rövid távon sem tudják bevállalni a mezőgazdasági termelők” – nyilatkozta portálunknak a szászhermányi székhelyű országos egyesület vezetője.

A korábban 600 fejőstehenet tartó Brassó megyei agrárvállalkozó – akinek cége jelenleg borjúhizlalással és embriótranszferrel foglalkozik – az ország egyik legmodernebb tehenészetészetében fejőrobotokkal gyűjtötte be a tejet. Haller Zoltán szerint ha a kormány a tejpiacot rábízza a zömében külföldi tőkével és külföldi érdekek mentén dolgozó tejipari cégekre, akkor Romániában felszámolódnak a tejtermelő farmok. Az agrárszakember úgy véli,

spekulatív és megtévesztő gyakorlat az, amit a külföldi tulajdonú tejipari vállalatok művelnek a tejátvételi ár drasztikus csökkentésével.

A jelenség mözött egyértelműen a masszív tejimport áll.

„Ahhoz, hogy az Európai Unió más tagországaiból egy lejes áron lehessen importtejet behozni Romániába, hatalmas pénzügyi támogatás áll az adott ország tejtermelő gazdái és kereskedői mögött. A Romániában tejfeldolgozással foglalkozó külföldi cégek gyakorlatilag más uniós országok agrárpolitikájának a részesei, és nincsenek tekintettel a hazai gazdák érdekeire” – érvelt a Krónikának a Brassó megyei szakember.

Haller Zoltán elismeri, hogy a román költségvetés képtelen olyan kiegészítő agrártámogatásokra, amit a nyugati országok nyújtanak gazdáiknak, de ez nem azt jelenti, hogy a bukaresti mezőgazdasági minisztérium tétlenül kell nézze, amint a mezőgazdasági ágazatok sorra felszámolódnak. Az egységes uniós piacon nem lehet megállítani az agrártermékek szabad forgalmát, de a szakember szerint

a nemzeti kormányoknak számos lehetőség áll rendelkezésükre, amivel sikeresen beavatkozhatnak a piaci zavarokba.

Haller példaként a szigorú minőségellenőrzést hozta fel. A nagy tejfeldolgozó vállalatok a leggyengébb minőségű nyerstejet importálják Romániába – a jelenség sok más élelmiszeripari termékre is érvényes –, miközben a mezőgazdasági minisztérium hatáskörébe tartozó ellenőrző szervek semmit nem tesznek a szakszerű minőség-ellenőrzés érdekében. A szarvasmarhatenyésztő szakegyesület vezetője szerint ha a Nyugat-Európában széles körben megkövetelt minőség-ellenőrzési standardot számon kérnék az országba érkező nagy mennyiségű nyerstej-szállítmányokon, akkor az import kilencven százalékát uniós szabványok alapján is ki lehetne szűrni és vissza kellene fordítani. Ha ez megtörténne, akkor piaci előnybe kerülnének a hazai tejtermelő gazdák, így megérné hosszabb távra tejtermelő farmokba fektetni.

A hazai gazdák érdekeit kell nézze a kormány

A szakegyesület vezetője megtévesztőnek tartja a tejfeldolgozók érvelését, miszerint a romániai gazdákhoz kerülő uniós területalapú, valamint egyéb agrártámogatás a tej alacsonyabb felvásárlási árát is ellensúlyozza. A Brassó megyei szakember szerint bármilyen mezőgazdasági termék előállítása csak úgy éri meg a gazdának, ha értékesítéskor megkapja legalább az önköltségi árát, és az uniós támogatás jelenti a nyereséget, illetve a gazdaság további fejlesztéséhez szükséges befektetéseket. „Ha igaz volna egyes tejfelvásárlók magyarázata az alacsony ár uniós ellensúlyozásáról, akkor nem mondanának le tömegesen a tejtermelésről a gazdák, hiszen e logika mentén jól megélhetnének. Ez az állítás azonban nem igaz!” – érvelt portálunknak Haller Zoltán.

A Román Tarka Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének vezetője határozott agrárstratégiát sürget a kormány részéről, amivel helyzetbe hozhatnák a hazai termelőket. ,,Ennek hiányában

A román kormány nem a külföldi tejfeldolgozó cégek érdekeit kell nézze, hanem a román gazdák boldogulását” – nyomatékosította portálunknak Haller Zoltán.

A szövetkezés a megoldás

2011 óta a román szakhatóságok felügyelete alatt a román tarka tehenek törzskönyvezését végző Brassó megyei egyesület kilenc évig egyedül látta el ezt a feladatot az országban. 2020-ban további két egyesületnek is megadta a törzskönyvezés jogot a szakminisztérium, azonban a szászhermányi szakegyesület továbbra is piacvezető az országban, mintegy 140 ezer tehén, borjú és növendék törzskönyvezését végzik. A mintegy egymilliós szarvasmarha-állományának a hatvan százalékát kitevő piros tarka változatlanul a legnépszerűbb tehénfajta Romániában.

A svájci eredetű simmental családba tartozó román, magyar osztrák, német, cseh és más nemzeti pirostarka tehenek Európa-szerte népszerűek. Romániában mind a tej-, mind a húshasznosítás terén kiváló eredmények születtek a Brassó megyei egyesület által végzett tenyészfeljavítási munka során. Haller Zoltán azért tartja dupla nyereségnek a vegyes hasznosítású piros tarka fajtát, mert a piac alakulásának függvényében gazdaságosan lehet tejet és húst is termelni az állománnyal, attól függően, melyik terméknek milyen a piaca.

A szakember szerint azonban nem megoldás, ha a tejtermelésről hirtelen mindenki átnyergel húsmarhatartásra.

A húsmarhaállományok esetében is gondot jelent a piaci értékesítés. Haller szerint könnyebb valamit megtermelni, mint eladni. Előbb mindig az értékesítési piacot kell megkeresni ahhoz, hogy a gazda nyugodtan tudjon tervezni és beruházni. Egyelőre a húsmarhatartók sem dúskálnak a jobbnál jobb felvásárlási árakban. A szászhermányi szakember a kiutat az értékesítési szövetkezetek elterjedésében látja, amikor nem a gazda kell a fejét törje az értékesítésen, hanem a szövetkezet végzi el helyette ezt a nehéz munkát.