A lista 46 egyeteme az Egyesült Államokban található, Nyugat- és Észak-Európából 27 képviselteti magát, a fennmaradó 27 oktatási intézmény pedig eloszlik a távol- és a közel-keleti országok között. A Reuters elsősorban azt méri, hogy az egyetemeknek hány szabadalmaztatott találmányuk van, amelyet sikerrel alkalmaznak a gazdasági élet különböző területein.

A Top 10-ben évről évre az amerikai Standford, illetve a Harvard Egyetem vezet, az európai oktatási intézmények közül pedig idén a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem és a londoni Imperial College minősült kutatási szempontból a legjobbnak. Az egyetemek nemzetközi rangsorolását végző különböző szervezetek összegzésében szinte minden listán nagyon közeli helyezést foglalnak el a Reuters hírügynökség által felsorolt egyetemek.

A legjobb magyarországi egyetem benne van a Top 500-ban: a Szegedi Tudományegyetem az idei Quacquarelli Symonds (QS) rangsorban a 470. helyet foglalja el. Mondhatnánk, hogy a világon jegyzett mintegy 30 ezer egyetem közül a mieink, vagy a hozzánk közel álló oktatási intézmények viszonylag jó helyet foglalnak el, de ez önámítás. Annak próbáltunk utánajárni, hogy mivel magyarázható a nagy lemaradás a világ tudományos élvonalától.

Nagyon kevés pénz jut kutatásra

„A magyarázat egyértelműen az egyetemek finanszírozásában rejlik. A kutatás pénzügyi támogatása terén romániai egyetem nemcsak a legjobb százba, hanem a legjobb ötszázba sem tud bekerülni” – fogalmazott lapunknak dr. Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese. Bármilyen szabadalom megvalósításához kutatásra van szükség, ez pedig finanszírozás szempontjából csak másodlagos szerepet tölt be, az oktatási minisztérium elsősorban az oktatási folyamatot támogatja. A kolozsvári egyetemi tanár szerint a diáklétszám alapján járó finanszírozás egynegyede jut kutatásra, ami kis összeg ahhoz, hogy ebből látványos eredményeket lehessen felmutatni. Kimondottan kutatási célra kevés pályázatot írnak ki, ez a terület súlyos forráshiányban szenved – összegezte a bajok fő okát Soós Anna.

A rektorhelyettes asszony szerint az ötszázas rangsor utolsó helyén álló egyetem tízszer több állami pénzből gazdálkodik, mint a Babeş–Bolyai, ami a romániai finanszírozás valós helyzetét mutatja.
Ugyanakkor a szakminisztérium szerint a legjobb romániai egyetemek túlköltekeznek. Ezt bizonyítja, hogy az oktatási miniszter idén júniusban forrásokat vont el az öt legjobb hazai egyetemtől, hogy azokat átcsoportosítsa a kisebb egyetemek felé. A nyáron hiába tiltakozott a bukaresti és a kolozsvári egyetem, a Babeş–Bolyain kétszázzal csökkentették az államilag támogatott mesteris helyeket, negyvennel a doktoranduszhelyeket. A minisztérium csak október elején tért vissza vitatott döntésére, amikor kiderült, hogy a kisebb egyetemek számára átcsoportosított helyek mégsem teltek be, így a kolozsvári állami egyetem a mesteri szakokon a levágott 200 helyből visszakapott 90-et, a doktorin 35-öt, az alapképzésen pedig hatvanat. Soós szerint a bukaresti szakminisztérium nem arra törekszik, hogy a legjobb romániai egyetemeit támogassa az előrehaladásban, hanem büntetni akarja őket.

Bérmunka, szabadalmak nélkül

Dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora is úgy látja, hogy a világ legjobb egyetemei közé bekerülni elsősorban pénz kérdése.

– fogalmazott az erdélyi magyar egyetem rektora. Miközben az informatika vagy ezzel összefüggő területeken zajlanak a leglátványosabb kutatások, Romániában alig vannak ilyen szabadalmak. „Bevett szokás, hogy a romániai IT-cégek bérmunkában erősödnek – nyugati cégeknek dolgoznak megrendelésre –, így alig tesznek le az asztalra saját szabadalmakat. Addig sikeresnek lenni, amíg nem jelennek meg a saját termékek, amelyek egy kutatást, egy egyetemet sikeressé tesznek” – összegzi a kutatómunka fontosságát az egyetemi oktató.

A rektor ugyanakkor elismeri, hogy a nemzetközi rangsorolásban előrelépni nem csak elhatározás és finanszírozás kérdése. „Azt látom, hogy közép-európai szinten roppant nagy igény van arra, hogy felmutassuk, a világranglistán hányadik egyetem vagyunk. Ennek azonban egy folyamat eredményének kell lennie. Ha Oxford és Cambridge teljesítményét nézzük, akkor ott még a fű is attól olyan szép, hogy évszázadok óta nyírják. Ki kell alakulnia a hagyománynak, ki kell alakulnia a kutatások iránti belső igénynek, és jó értelemben vett bizalomnak arra vonatkozóan, hogy az adott kutatásokat valaki el is végzi” – fogalmazott a szakember.

Romániában az átlagos kelet-európai gondoknál is súlyosabb a helyzet, hiszen az állandó változtatások miatt nem lehet elérni azt, ami más környékbeli országokban már pár évtizede kialakult. Eközben a romániai egyetemi rendszert a finanszírozás gondjain túl a megfelelő utánpótlás hiánya árnyékolja be leginkább: „Mit tud egy egyetem nyújtani egy mai tehetséges fiatalnak? Hogy tíz év múlva, egyetemi docensként, vagy később professzorként majd jól fog keresni?” – fogalmazott Dávid László.

Romániai ellenszélben a Sapientia

A Sapientia nincs könnyű helyzetben romániai viszonylatban sem. Az amúgy is kevés állami támogatottságú kutatói pályázatok közül nem mindenikhez férhet hozzá, mert magánegyetemnek minősül, Magyarországon pedig azért nem pályázhat önállóan, mert nem rendelkezik magyarországi székhellyel, nem működtet magyarországi szakokat. Ezen a visszás helyzeten most akarnak változtatni a magyar hatóságok. Az egyetem Romániában pert nyert a számvevőszék ellen, amely több kutatói pályázatát is jogtalanul felfüggesztette, a per idején, másfél évre zárolt kutatási finanszírozás kiesését azonban több oktató is megsínylette. Ilyen körülmények között is

– magyarázza a rektor, aki többek között a környezetvédelem területén oktató kollégák teljesítményét emeli ki: Ráduly Botond olyan nemzetközi kutatásban vett részt, amelynek eredményeiről tavaly a világhírű Nature tudományos folyóirat közölt szakcikket. Az ilyen eredményeknek is tulajdonítható, hogy a Sapientia legutóbb 150 helyet ugrott előre a nemzetközi egyetemi rangsorban. „2300 diákkal nem tartozunk a nagy egyetemek közé – a romániai rangsorban a 26. helyen állunk –, de azt jó eredménynek tartom, hogy a százvalahány romániai egyetem között jó nevű, állami oktatási intézményeket is megelőzünk” – fogalmaz a rektor. Dávid szerint a 31 alapképzés elaprózza a tanári kompetenciákat, így valójában nagyon nehéz kialakítani olyan kutatói csoportokat, amelyek nemzetközi versenyben is megállják a helyüket, de ez sokszor mégis sikerül, amit nemzetközi elismerések bizonyítanak.

Kevés az erdélyi magyar kutató

Az éghajlatváltozást kutató kolozsvári egyetemi tanár, László Zoltán biológus nemrég nyilatkozott lapunknak egy szibériai tudományos expedíció kapcsán. A számos nemzetközi tudományos projektben részt vevő kutató a finanszírozás kapcsán lapunknak elmondta, kutatásra a Nemzeti Pályázati Hivatalban lehet támogatást szerezni. Az utóbbi években több pénz jutott tudományra, és ez megmutatkozott abban is, hogy a romániai kutatók könnyebben eljutnak nemzetközi konferenciákra, most annyiban változik a helyzet, hogy a tudományos pályázatokat az eddigi gyakorlattól eltérően nem külföldi, hanem hazai szakemberek bírálják el. „Ez rossz irányú váltás, mert éppen az előző évek gyakorlata mozdította jó irányba a tudományos életet. A szakterületenként, találomra kiválasztott külföldi szakértők elfogulatlanok voltak, így elsősorban a pályázat tudományos értékét vizsgálták. Ha ezt hazai szakemberek veszik át, félő, hogy ez megváltozik” – mondotta László Zoltán.

Az erdélyi magyar tudományos élettel kapcsolatban a szakember úgy fogalmazott,

aminek sok oka van. Egyrészt sok erdélyi magyar kutató nemzetközi szinten jelenik meg a tudományos életben, és nem feltétlenül Erdélyben akar „lenyomatot hagyni”. Erdélyi magyarként Magyarországon is lehet pályázni, és ezzel a lehetőséggel sokan élnek, és aki Nyugat-Európában doktorál, az nem feltétlenül néz majd vissza Bukarestre. László szerint nagy gondot jelentenek az anyagiak, mert az állami támogatási rendszer kiszámíthatatlan. Ha idén kiírnak egy pályázatot, lehet, hogy csak négy év múlva lesz ugyanabban a témában. „A kitartó kutató számára nem megoldás ennyit várni, de az sem kedvez az erdélyi kutatónak, hogy egyetemi munkája túlterhelt: oktatási, kutatási és adminisztrációs feladatait nehezen tudja lefedni” – mondta a biológus.