Mit nem tanítanak meg nekünk az ’56-os forradalomról az iskolában?

A beszélgetést a Veress Enikő történelemtanárral közösen moderáló Lönhárt Tamás kollégáihoz szólva rámutatott: ha most nem teszik meg, nem lesz mit továbbadni, és ha ezt a fiatalokról szóló történetet nem tudják közel vinni a mostani fiatalokhoz, „tanári hivatásukban buknak meg”.

Az I. világháború emlékezetét csak írásos forrásokból ismerjük, a II. világháborúról is kevés, a tanúk által élő szóban elmesélt anyag maradt fenn, és „az ’56-os forradalom vonata is elmegy”. Az akkori események szemtanúi a 80-as éveikben járnak, most kell megkeresni, elhívni az iskolákba őket, hogy meséljenek.

Az erdélyi srácok "regénye"

Az ő visszaemlékezéseiket fogja össze a tavaly megjelent Erdélyi srácok című könyv is, mely elsősorban a fiataloknak szól, nekik igyekszik elmondani az ’56-os fiatalok történeteit. Mivel nem akadémiai kiadványnak készült, könnyedebb stílusban tálalja a túlélők visszaemlékezéseit. „Úgy lehet olvasni, mint egy regényt” – hangzott el.

A Papp Annamária történésszel, újságíróval és Vig Emese televíziós újságíróval közösen írt kiadványról az est egyik meghívottja, Benkő Levente történész beszélt. Benkő még újságíróként kezdte el gyűjteni a túlélők visszaemlékezéseit, és adta ki 1998-ban a Volt egyszer egy ’56 című kiadványban.

„Ezért lenne nagyon fontos, hogy megkérdezzük a szemtanúkat” – figyelmeztetett Papp Annamária.

Az alaptanterv: béklyó és kolonc

Az ilyen kiadványok azért fontosak, mivel – mint az est során bebizonyosodott – a romániai tankönyvekből alig tudhat meg a diák valamit az 1956-os magyarországi eseményekről, és szinte semmit az erdélyiekről.

Szerencsés kivétel a történelemtankönyvek sorában az új 7. osztályos magyarságtörténeti tankönyv, melyben fiatal történészek ismertetik az 1956-os budapesti forradalom lecsapódását, eseményeit Erdélyben. Ebben viszont a magyarországi történések nincsenek részletesen kibontva, mivel kifejezetten az erdélyi kisebbségi diákoknak készült. De ez is csak kezdet, ahonnan el lehet indulni – figyelmeztetett Lönhárt Tamás. 

melyek nemcsak röviden, de sok esetben félretájékoztató módon tálalják a témát. És nem utolsósorban bükkfanyelven, melyet sokszor történészként maga sem ért, nemhogy a diákok, ismerte be a moderátor. Épp a felsorolt okok miatt

ami túl gyors tempó. Ráadásul, ha szabadnapok miatt kiesik pár óra, el sem tudnak jutni az anyag végére, az 1989 utáni történésekre többnyire már nem jut idő. 

Ezért is fontosak az olyan alternatív eszközök, iskolai események, mint például az ’56-os forradalomról szóló középiskolai vetélkedő, melyet nemrég szerveztek meg Szamosújváron. Az immár 12. alkalommal megtartott versenynek épp az a célja, hogy megismertesse a résztvevőkkel az akkori eseményeket, annak erdélyi vonatkozásait, ugyanis az idei kiadáson már ezek is tételként szerepeltek.

korábban írtuk

Emberközelben a történelem: érdekli a fiatalokat 1956

A személyessé tett, visszaemlékezések, családi történetek segítségével megvilágított történelem közelebb kerül a fiatalokhoz – mondta el megkeresésünkre Lukács-Erdei Ibolya, a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum történelemtanára. 

Az aranyosegerbegyi iskolások a Kolozsvár Társaság pályázatára jelentkezve mélyültek el a témában Párdy Klára Réka történelemtanár irányításával, mint elmondták, dolgozataikhoz többnyire az internetről inspirálódtak. És az Erdélyi srácok című könyvből, melynek szereplőiről színdarabot írtak.

– örvendezett a hírnek Benkő Levente.

Film, képregény és élő beszéd

A filmek is jó alternatívának bizonyulnak a történelmi esemény bemutatására, az 1956-os forradalomról rengeteg alkotás született, elég az egyik közönségkedvencre, a Szabadság, szerelemre gondolni. Mifelénk moziban ritkán láthatók, többnyire a Duna Tv-n lehet őket kifogni, de van tanár, aki órára is beviszi, hisz

látszott, hogy a hallottak érzelmileg is meghatották őket. Papp Annamária szerint az élő történelemóra a Gulágra elhurcoltak történeteinek átadására is jó eszköznek bizonyult, és most is ezt kellene alkalmazni. „Még nem késő, még vannak túlélők. Most még itt vannak közöttünk” – hívta fel a figyelmet. Ráadásul szívesen is mesélnek, hiszen a történtek továbbadása számukra is fontos. Lönhárt Tamás is rámutatott: a kulturális reprodukció szempontjából is fontos, hogy legyen élő szó az öregek és fiatalok között.