A vendéglátással foglalkozó Ágoston házaspár szerint a mostani helyzethez képest a Covid is múlandó bosszúságnak tűnt Parajdon
Fotó: Orbán Orsolya
Elkeseredett, szótlan emberek, reményvesztettség és a hatóságok titkolódzása jellemzi a sóbánya tragédiája után kialakult helyzetet Parajdon. Miközben az elmúlt napokban újságírók lepték el a székelyföldi település utcáit, a helybeliek arra várnak, hogy ne ők legyenek a figyelem középpontjában. Helyszíni riportunkban arcukat vállaló és névtelenül nyilatkozó lakosokkal egyaránt beszélgettünk, akik szerint muszáj megmenteni a sóbányát, ha jövőt akarnak Parajdnak, illetve ki kell találni, hosszú távon hogyan működtethető akár bánya nélkül is a turizmus a településen.
2025. június 05., 19:112025. június 05., 19:11
2025. június 07., 20:012025. június 07., 20:01
Dokumentálódásunk, előzetes egyeztetéseink során nem bizonyult zökkenőmentesnek a parajdi riportunk, amelyben vendéglátással foglalkozó helyieket, önkormányzati képviselőket, illetve egy-két bányászt is meg akartunk szólaltatni. Parajdi ismerőseink sem biztattak sok jóval, szerintük a helyieknek már elegük van a falut ellepő román és magyar újságírókból. Hiába próbáltuk magyarázni, hogy a vidék iránti nagy érdeklődést ingyen reklámként kell értékelni, hiszen egy turizmusból megélő helyi közösségnek minden hírverés jól jön, másrészt negatív megközelítésű cikkeket a román sajtóban sem találni. A sajtómunkások túlnyomó többsége együttérzően számolt be a bányatragédiát követő parajdi helyzetről.
Az általunk megkeresett önkormányzati képviselők vagy nem válaszoltak a telefonhívásra, vagy azzal hárították el az érdeklődést, hogy egyetlen személy nyilatkozhat, és az Nyágrus László, a mintegy 4000 lakost számláló Hargita megyei község polgármestere, őt viszont nehéz elérni. Ami részben érthető, hiszen az elmúlt napokban reggel kezdődő válságtanácskozásokon vett részt a bányavállalat ,,hermetikusan elzárt” székházában, aminek kulcsra zárt kapujára és a kerítésére nagybetűvel kiírták románul és magyarul is, hogy „Magánterület”, nehogy valaki bemerészkedjen. Nem csak számos újságíró próbált a polgármesterrel, illetve más hivatalossággal beszélni, hanem különféle hazai és magyarországi segélyszervezetek képviselői is ott tébláboltak a bánya székháza körül, hátha előbukkan a község vezetője.
Végül sikerült beszélnünk egy bányásszal is, aki helyi ismerősünk unszolására leült velünk egy kávéra. Név nélkül mindössze annyit mondott: mindannyian abban reménykednek, hogy a kormány által megígért pénzből jut a bányára is, nem kél lába már a bukaresti hivatalokban. A bányász szerint egyáltalán nincsenek magas fizetéseik: a Ceaușescu-rendszerre, illetve a kilencvenes évekre jellemző kiemelkedően jó bérek rég a múlté. Riportalanyunk úgy fogalmazott: ,,nem éppen minimálbért” kap, de annak is örül, mert a környéken nincsenek jobb munkalehetőségek.
A román állami tulajdonban lévő Salrom vállalat működtette parajdi sóbányába május utolsó napjaiban tört be a felette folyó Korond-patak, amelynek vízhozama meghaladta a másodpercenkénti 60 köbmétert. Az áradat néhány nap alatt teljesen elárasztotta a bánya valamennyi részlegét, a légúti betegségek kezelésére és látogatók fogadására kialakított turisztikai szintet és a legújabb, Telegdy-bányát is, ahol 1991-ben kezdődött meg a sókitermelés. Az Európa egyik legnagyobb sótartalékát rejtő parajdi sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványosságának számított, amelyet évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függ.
A sóbánya bejárata, ahol naponta többször is turistabuszok szállították le a mélybe a vendégeket. Most fémháló zárja el a kíváncsiskodók elől
Fotó: Orbán Orsolya
Jó pár vendéglátót próbáltunk telefonon elérni, de nem akartak nyilatkozni. Akivel sikerült pár mondatot beszélni, az annyit mondott, hogy nem tűrne nyomdafestéket, amit a bánya vezetőségéről mondana. Egy hölgy a könnyeivel küszködve panaszkodott, hogy egyetlen foglalása sincs júniusra, közben felkészültek a szezonra, temérdek pénzt költött a panzió felújítására, és most minden elúszik. Amikor arról próbáltuk faggatni, hogy vajon később sem jönnének-e turisták, szerinte ez álmodozás, mert aki ide járt, az a sóbányáért jött. ,,Ha nincs sóbánya, akkor nincs turizmus sem, a környéken meg nem lehet sokat túrázni, mert az embert megeszik a medvék” – zárta rövidre beszélgetésünket az elkeseredett hölgy.
Ildikó asszony szerint a bánya egy kincs volt, amit szerinte muszáj megmenteni valahogy
Fotó: Orbán Orsolya
Közben elindultunk a Zsögödi utcába, Ágoston Zsuzsa vendégházához, aki készséggel vállalta, hogy ,,arcát is adja” a beszélgetéshez. A víz-gázszerelő férjével 2006 óta vendéglátással foglalkozó hölgy földrajz-turizmus szakot végzett a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, így szakmabeliként látott hozzá a vendégek fogadásához. Azt mondja, voltak már könnyebb és nehezebb időszakok Parajdon, de a mostanihoz fogható még soha. Ehhez képest a Covid is múlandó bosszúságnak tűnt.
a Békás-szorosba, illetve más székelyföldi vidékekre, persze a parajdi sóbányába is. Meglátása szerint legsúlyosabban a sóbánya körüli szállásadókat érinti a válság, akik kimondottan a kezelésre érkezőkből éltek meg.
Nem jelent meg újabb, a régi bánya hirtelen beszakadására utaló jel a vízzel elárasztott parajdi sóbányánál a csütörtöki mérések szerint – közölte Petres Sándor Hargita megyei prefektus.
,,Az a legnagyobb gond a parajdi vendéglátással, hogy minden a sóbányára épült. Ami szabadidejük maradt délutánonként a turistáknak, azt egy szovátai Medve-tó körüli sétával, vagy a parajdi lepkeházzal töltötték ki. Mindenben a sóbánya volt lényeg” – nyomatékosítja vendéglátónk. A község turizmusát felkarolni hivatott, 2007-ben bejegyzett Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület alapító tagjaként Ágoston Zsuzsa úgy látja, hogy további turisztikai terveket csak a só köré lehet szőni. Szívesen látnának egy szabadidőközpont-szerű sós vizes komplexumot, ahol több napot is eltöltenének az emberek, mert ha csak egy napra jönnek, akkor a parajdi turizmus meghalt.
A vendégház előnye, hogy távolabb fekszik a sóbányától, így nem a kezelésre érkező vendégek kedvence volt
Fotó: Orbán Orsolya
Öröm az ürömben, hogy a csíksomlyói búcsúra érkezők közül többen is megszállnak Parajdon, így a korábban visszamondott szállások egy részére pár napos igény van. Vendéglátónk szerint nagyon sok mendemonda is elterjedt a parajdi bányatragédia kapcsán a közösségi oldalakon: olyan vendégeik is vannak, akik afelől érdeklődtek, hogy mennyire biztonságos a településen tartózkodni. Sőt van, aki megkérdezte, igaz-e, hogy víz alatt van a falu. Ilyenformán nem csak a valós gondokkal, hanem a rémhírekkel is meg kell birkózzanak a településen élők.
Rengeteg ötlet van, ezért széthúzás nélkül, közmegegyezéssel kell kitaláljuk, hogy hosszú távon hogyan működtethető akár bánya nélkül is a turizmus Parajdon” – fogalmaz a hat vendégszobát működtető turisztikai vállalkozó, akit éppen vendégeket várt az ízlésesen berendezett, régi kinézetű parasztházba.
A magyarországi Kutató Mentőkutyás Szolgálat Alapítvány munkatársa Parajdon
Fotó: Orbán Orsolya
A bánya lezárt főbejárata körüli sétányon most is úgy állnak az árusok standjai, mintha semmi nem történt volna, pedig nincs turistaforgalom. Az eladók egymással beszélgetnek, miközben maguk sem tudják, hogy meddig maradhat életben kisvállalkozásuk, vagy a cég, ahol alkalmazottak. Máthé Ildikó, egy helyi sófeldolgozó cég eladója azt mondja, pár héttel ezelőtt naponta több száz ember sétált itt el, de nyáron egy nap alatt több ezren is megfordultak a jegyirodával átellenben lévő butiksoron. A fürdősókat, étkezési sót és sok más sóterméket kínáló hölgy szerint még mindig akad elvétve egy-egy külföldi turista, aki Székelyföldre tartva még nem hallott a bányaszerencsétlenségről, és csak itt szembesül azzal, hogy nem lehet lejutni a sóbányába. A hölgy szerint pár napja az újságírókon kívül szinte senki nem fordult meg a környéken.
Deák György geológus a társszerzője annak a 2007-ben közzétett tanulmánynak, ami feltárta a parajdi sóbányát fenyegető kockázatokat, javaslatot téve a víz beszivárgásának megakadályozására. Az Országos Környezetvédelmi Kutató és Fejlesztő Intézet vezetője a Székelyhon portálnak nyilatkozva a Korond-patak vizének elvezetését nevezte a legfontosabb teendőnek, továbbá a bánya kezelőbázisának a megmentését, hogy az továbbra is megélhetést biztosíthasson a településen élők számára. Mielőbb el kellene kezdeni a víz kiszivattyúzását is, majd nekilátni a bányamentési munkálatoknak. Egyébként mintegy négymillió köbméter víz került a parajdi sóbányába, így fennáll a veszélye, hogy beomlik a bánya mennyezete, és árhullám keletkezik, ezért mintegy ötven lakóházat evakuáltak. Közben a hatóságok keresik a bányafalu alatt fekvő közeli helyszínt, ahol turisztikai értékkel is bíró sós tavat hozhatnának létre a bányából kiszivattyúzandó tömény sós vízzel. A napokban elkezdődtek a Korond-patak elterelési munkálatai, közben viszont a Kis-Küküllő vizének sótartalma a megengedett érték kétszeresére ugrott, ezért Maros megye 16 településének mintegy 40 ezer lakója számára ihatatlanná vált a vezetékes víz, és a hatóságok 30 napos veszélyhelyzetet hirdettek.
,,Amikor tavaly ilyenkor pár hétre be volt zárva vízszivárgás miatt a bánya, az online kereskedelem mentett meg, de félő, hogy most már az sem lesz elég” – magyarázza Ildikó asszony. A bánya egy kincs volt, amit szerinte muszáj megmenteni valahogy, hogy az élet tovább menjen. Szerinte nagyon nehéz lesz bánya nélkül, de abban bízik, hogy a székely ember mindig volt annyira leleményes, hogy a jég hátán is megélt.
A polgármesterre várók között találkozunk Nagy Ákossal, az Ökumenikus Segélyszolgálat humanitárius koordinátorával, aki egyeztetésre érkezett Korondra, miután pár nappal ezelőtt a segélyszervezet elnök-igazgatója és ügyvezető igazgatója Parajdon felvette a kapcsolatot a polgármesterrel, a Hargita Megyei Tanács elnökével, illetve az éppen ide látogató ideiglenes román miniszterelnökkel tárgyaltak. A magyarországi segélyszervezet a háromszéki árvízkárosultak számára is jelentős segítséget nyújtott, és
,,Meg kell néznünk, hogy mennyi adomány érkezett, és a helyi önkormányzattal közösen fogjuk eldönteni, hogy milyen értékben, milyen mennyiségben és kinek fogjuk az adományozók erőfeszítéseit átadni. Ahhoz fogunk igazodni, amit a román állam megtesz az érintett károsultak irányában” – nyilatkozta a Krónikának Nagy Ákos. A segélyszervezet középvezetője arról is beszélt portálunknak, hogy igyekeznek olyan tanácsokat megfogalmazni a helyi önkormányzat irányába, ami segíti a helyieket a fizikai és pszichikai teher alatt álló családokkal való kapcsolatukban. ,,Most azért nehezebb a helyzet, mert az emberek az első sokk időszakában vannak, és a személyes segítségnyújtást nagyon tapintatosan kell végezni. Meggyőződésem, hogy szép lassan kialakul a kapcsolat a helyi családokkal” – fogalmazott a segélyszervezet koordinátora.
A parajdi Zsuzsanna vendégház ebédlője. Pünkösd közeledtével többen felkeresték őket
Fotó: Orbán Orsolya
A helyi református egyházközség vendégeként pünkösd vasárnapján Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdeti az igét, és délután 3 órától szabadtéri ökumenikus imaalkalmat tartanak a központi parkban, ahova felekezettől függetlenül várják az embereket. A bányában szokásos imaalkalmak mintájára elképzelt felszíni találkozó ezek hangulatát próbálja megidézni. A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye meghívójában többek között az áll, hogy
Kapsz egy kis bánatot, hogy mások terhe könnyebb legyen, és hitünk szerint kapod majd az összetartozás érzésének nagy-nagy örömét”. Megkeresésünkre Iszlai Béla parajdi református lelkipásztor azt mondta, hogy a pünkösd utáni időszakban kíván elindulni presbitereivel családlátogatásra, hogy személyesen beszélgessen minél több gyülekezeti taggal a kialakult új helyzetről.
Mintegy négymillió köbméter víz került a parajdi sóbányába, keresik a bányafalu alatt fekvő közeli helyszínt, ahol turisztikai értékkel is bíró sós tavat hozhatnának létre a bányából kiszivattyúzandó tömény sós vízzel.
A Parajdra érkező önkéntesek között találkoztunk Kulcsár Józseffel, a Kutató Mentőkutyás Szolgálat Alapítvány elnökével is, aki nejével jött el segíteni a székelyföldi faluba. Korábban már megfordultak az árvíz sújtotta háromszéki településeken, és ide is elhoztak egy nagy kapacitású szivattyút. Noha Parajdon eltűnt emberekről nincs szó, a földrengés, vagy a földcsuszamlás sújtotta vidékeken hosszú idő óta segédkező tíz tagú magyarországi csapat ide érkező tagjai készen állnak bármilyen munkára, amit a helyiek elvárnak tőlük.
Nagy Ákos, az Ökumenikus Segélyszolgálat humanitárius koordinátora 120 bányászcsaládnak juttat első körben segítséget
Fotó: Orbán Orsolya
Ellátogattunk a Parajddal szomszédos Szováta ismert méhészetének, az Ács családnak a portájára is, amely nyáron a turisták vásárlásából él meg, így kíváncsiak voltunk, hogy a szomszédos településeken mennyire érződik a parajdi bányatragédia. Ács Ilonka szerint az utcára nyíló kis mézüzlet forgalmán ez még nem mutatkozott meg – a főúton halad keresztül a Székelyföldre tartó forgalom jó része –, de sok más környékbeli vállalkozó már érzi a forgalom csökkenését.
– magyarázta vendéglátónk.
Az Ács házaspár szerint nem csak Parajdon, hanem Szovátán is szomorúan érintette az embereket a bányatragédia. Sokan gondolják úgy, hogy megelőzhető lett volna. Meglátásuk szerint az emberi kapzsiság vezetett ide. ,,Ránk is ugyanolyan hatással van, mint a parajdiakra, mert aki egyszer eljött Szovátára, az úgy alakította a programját, hogy elmenjen a bányába is” – hangsúlyozza Ilonka asszony.
Az Ács házaspár szovátai mézüzletük előtt. Mindenki megérzi a sóbánya bezárását
Fotó: Orbán Orsolya
A turizmus csökkenése, vagy elmaradása minden területen éreztetni fogja a hatását, hangsúlyozzák vendéglátóink, akik példaként a mézforgalmazást hozzák fel. Télen főleg a környékbeliek vásárolnak, de nyáron a turistákból jön a bevétel nagyobb része, márpedig félő, hogy ez drasztikusan vissza fog esni. ,,Már két éve történt egy visszaesés, amit mindenki tapasztal, és ez minden ágazatra kiterjedt. Erre most jött a bánya bezárása. Remélem, sikerül túlélni a történteket, hogy a környék sok-sok kisvállalkozása talpon maradhasson” – fogalmaz Ács Ilonka, aki szerint a Székelyföldnek annyi természeti kincse van, hogy összefogással és jó stratégiával át kell lépjünk a mostani nehéz helyzeten.
Káros hatást gyakorol az élővilágra és az ivóvízellátásra egyaránt a magas sótartalmú vizeknek a folyóvizekbe kerülése – vonják le a következtetést erdélyi magyar biológusok és kémikusok a parajdi bányaszerencsétlenséggel kapcsolatban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”,
A tudomány nemzetközi, de a tudós hazafi, így elvárható a magyar tudósoktól, hogy a nemzetközi tudomány szolgálata mellett saját nemzetük megerősítésén dolgozzanak – hangoztatta Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter szombaton Tusnádfürdőn.
Orbán Viktor miniszterelnök a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem hagyományos előadása után idén is maradt a színpadon, hogy válaszoljon a közönség több esetben igencsak személyes jellegű kérdéseire.
A román-magyar párbeszéd közös jövőnk tekintetében nélkülözhetetlen, Erdély és benne az erdélyi magyarság ügye a román partnerek, barátok nélkül megoldhatatlan – hangoztatta Tőkés László szombaton az erdélyi Tusnádfürdőn.
Narancssárga és sárga jelzésű riasztást adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) a várható zivatarok miatt.
Saját belső felméréseink szerint ha most vasárnap lennének az országgyűlési választások, akkor 106 egyéni választókerületből 80-at mi nyernénk, ami fölényes győzelem, elsöprő többség – jelentette ki Orbán Viktor a Tusványoson.
Egy fiatal férfit üldözőbe vett egy medve a Cenk és a Keresztényhavas közötti túraútvonalon. A túrázót végül a csendőrség mentette meg.
A nemzeti kisebbségek jogainak hatékony érvényestéséhez szükség van arra, hogy a közösséget képviselő etnikai pártok bejussanak a parlamentbe, és ott legyenek a döntéshozatalnál.
A magyar kormány nemzetpolitikájának sikerességét és a további együttműködés szükségességét hangsúlyozták a külhoni magyar politikai szervezek vezetői pénteken az erdélyi Tusnádfürdőn.
Súlyos tűzvész pusztította el Szilágy megye egyik legjelentősebb néprajzi emlékét, a Csizér községben található Lupuț-portát, közismert nevén Horea házát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!