A paradicsom nem ősi növénye a magyar flórának, Amerikából származik, és csak az utóbbi évszázadban vált széles körben ismert és kedvelt élelmiszernövénnyé. „Gyerekkoromban – amikor a falumban nem ismerték a zöldborsót, a kelvirágot, a padlizsánt, a brokkolit stb. – a paradicsom már jelen volt a kertekben, de nyersen nem fogyasztották, viszont nyaranta szinte minden háziasszony főzött paradicsomlevet, amelyet üvegekbe tett el a kamrában télire, amikor paradicsomos krumplit és káposztát főzött belőle. Ma már a paradicsom a konyha befogadott nyersanyaga, amely felzárkózik a mindennapi kenyér, a majdnem mindennapi burgonya és a gyakran fogyasztott alma mellé” – olvasható Bálint György neves magyarországi kertészmérnök, a sokak által Bálint gazdaként ismert szakember honlapján.

Májustól júliusig ültethetjük

A paradicsom palántáit többnyire a májusi fagyosszentek után ültetik ki a kertekbe, de nincs semmi akadálya annak, hogy a jól fejlett, virágos, edényben nevelt palánták júniusban (a fejes saláta, a hónapos retek és a zöldhagyma helyére) kerüljenek a veteményes ágyásokba, mert a gyökérzet megsértése nélkül ültetett palánták a helyváltoztatás stresszét visszaesés nélkül elviselik. Nagyon fontos azonban, hogy a palánták 5-10 cm-rel mélyebben kerüljenek a földbe, mint ahogy a tenyészedényükben álltak, mert így a főszáron is keletkeznek gyökerek, amelyek hozzájárulnak a vízben oldott tápanyagok felvételéhez.

Ugyancsak szükséges a frissen kiültetett palánták megpermetezése réztartalmú gombaölő szerrel, mert a kertek talajában áttelelt fuzárium nevű gombabetegség spóráit az eső- és az öntözővíz felviszi a palánták szárára és leveleire, aminek következtében a levelek sárgulni, barnulni kezdenek, és a növény még a gyümölcsök beérlelése előtt elpusztul.

Apró bokrocska vagy égig érő folyondár?

A paradicsomfajták egy része (determinált fajták) 50-70 cm magas bokrocskát fejleszt, ezeknek nincs szükségük támasztékra; a folytonos növekedésű fajták szára azonban megszakítás nélkül magasodik és a termés súlya alatt elfekszik, ezért feltétlenül karózást és kötözést igényel. Ez azért is előnyös, mert így az egész lombozat fényhez és levegőhöz jut, tehát a gyümölcsök gyorsabban és egyenletesebben érnek be.

A paradicsomnak jellemző tulajdonsága, hogy a levelek tövéből ún. hónaljhajtások törnek elő. Ha ezek megerősödnek, akkor a bokor elsűrűsödik, kezelhetetlenné válik, ezért ezeket a hajtásokat mielőbb ki kell csípni. Ha ezzel megkéstünk, akkor az elfásodott hajtásokat ollóval, tőből kell kivágni. A betegségek elterjedésének megakadályozására az ollót munka közben ajánlatos fertőtleníteni

Megduplázhatjuk az évi termést

A paradicsom tápanyagigényes növény, ezért már ültetéskor ajánlatos a gödör talajába 2-3 kg érett istállótrágyát, komposztot, komplett műtrágyát keverni. A fejlődő növények meghálálják a kéthetenkénti lombtrágyázást, amelynek hatóanyagát az öntözővízzel együtt lehet kijuttatni. A bibliai Paradicsomban is állandóan csordogált a víz, a mai paradicsomok is meghálálják a rendszeres, de mértékletes öntözést. Lehetőleg a talajt öntözzük, mert az érő gyümölcsök a közvetlen víz hatására gyakran felrepedeznek és penészednek, rothadnak.

A nyár derekán ajánlom a következő, jól bevált módszert: tessék kiválasztani néhány jól fejlett hónaljhajtást, ezeket óvatosan levágni a tőről és cserépbe, tápdús kerti földbe eldugványozni. Gyorsan meggyökeresednek és fejlődnek, kedvező körülmények között, védett helyen (pl. az ablakpárkányon) késő ősszel paradicsomot érlelnek, amikor a szabadban már az időjárás (vagy a korai fagy) megálljt parancsolt az érzékeny, szabadban álló növényeknek. Másik módszer: a folytonos növekedésű bokrok éretlen, zöld paradicsomokkal megrakott hajtásait levágjuk és a konyhában, kamrában, előszobában felaggatjuk; a gyümölcsök lassan beérnek, és többnyire még novemberben is fogyaszthatóak.