Előkészíteni, engedni megérkezni a csodát

– Karácsonyra készülve azt látjuk, mindenki rohan, hogy a hétköznapi teendők mellett fel tudjon készülni az ünnepre. Hogyan lehet elcsendesedni ebben a rohanó világban, mennyire lehet lélekben felkészülni a karácsonyra?

– Mindenképp nehezebb. Ez a rohanásérzés abból adódik, hogy nincs szervezettsége az időnek. Az ember napjai már nem úgy néznek ki, hogy felkel egy pontos időpontban, elmegy egy biztos munkahelyre, letölti a nyolc órát, utána pedig hazamegy. Ma már mindenkinek arról szól az élete, hogy dolgozik látástól vakulásig, autóban tölt rengeteg, munkában pedig kiszámíthatatlan mennyiségű időt, és emiatt a napok „kifolynak” az ujjaink között. Többek között emiatt is az az érzésünk, hogy felgyorsult körülöttünk a világ. Ezt nagyon nehéz visszafordítani, de talán itt lép közbe az ünnep lehetősége.

Az ünnep ugyanis meghatározása alapján olyan időszak, amikor félreteszünk mindent, ami hétköznapi, amikor az idő kicsit lassabban kezd járni. Olyan, mintha körkörössé alakulna az amúgy lineáris idő. Az ünnepnek pontosan az a szerepe, ott van és akkor van ünnep, amikor az idő elkezd kicsit lelassulni körülöttünk. A naptár lehetőséget kínál erre, de amennyiben az ember nem él ezzel, akkor nem ünnep, vagy csak névlegesen az. Egy túlzsúfolt ünnep nem különbözik semmiben egy szürke kedd délelőttől. Az ünnep – főleg a mai korban – tudatos lépése kell legyen az embernek, hogy a „szétfolyásban” tudjon szünetet tartani, kicsit megállni, tudja kicsit lelassítani az idő pörgését azért, hogy rendet rakhasson maga körül. Ma már ez tudatos lépés kell legyen, amit különböző stratégiákkal tudunk elérni.

– Melyek ezek a stratégiák?

– A legkézenfekvőbb és legősibb az egyház által is felkínált naptári év, az egyházi vagy vallási körforgás, amit a kereszténység kialakított. Ez nem úgy alakult ki, hogy egyesek leültek, és elgondolták, milyen jó lenne létrehozni egy ilyen évet, hanem a hagyomány és az élet rögzítette. Emiatt van bölcsessége, mert nem egy ember találta ki, hanem a társadalom préselte ki magából. Az egyik lehetőség ezekben a piros betűs napokban, hagyományos pillanatokban rejlik. Amikor maga a társadalom, az egyházi élet is azt diktálja: most állj meg, és ne a számlákkal, a céggel, az autóval, hanem magaddal foglalkozzál. És ott vannak körülötted a szüleid, barátaid, rokonaid, benne vagy egy koordinátarendszerben, látod, hol állsz most a világban. Erről szól a megállás: hogyan viszonyulsz ebben a koordinátarendszerben mindazokhoz, akik körülötted vannak.

– Mennyire fontos, hogy fokozatosan csendesüljünk el, és ne az ünnepek előtti bevásárlásból csöppenjünk be a karácsonyi istentiszteletre, szentmisére?

– A négyhetes adventi időszak felkínálja a lehetőséget, hogy ráhangolódjon az ember a karácsonyra, de ezt nagyon kevesen teszik. Nézzük a maga valójában a világot: az advent jó esetben a négy vasárnapot jelenti, amikor elmegyünk templomba. A medatitatív hónapot nagyon kevesen élik meg a mai világban. A másik, amire rájöttem, hogy néha nem is az a fontos, hogy mennyire rohanunk, milyen futós körülöttünk az élet, mennyi mindent kell elintézni. Nagyban befolyásolja ezt a kérdést, hogy milyen lélekkel állunk hozzá. Amennyiben ez teher, amit cipelni kell, rosszízű, fáradt, izzadságszagú, akkor nyilvánvalóan befolyásol. Ám ha ünnepet rajzolok, és tudom, hogy a vásárlással jót fogok tenni, mert valaki örvendeni fog az angyaljárásnak, ez másként történik.

Nem vagyok annak a híve, hogy a karácsony puritán ünnep, Jézus születésnapja, és semmi más. A karácsonynak a legmélyebb rétege Jézus születése, de a ráhelyeződött másodlagos vagy akárhányadlagos rétegek – a karácsonyfa, a fény, az angyal, a csoda stb. – annyira szervessé váltak, annyira hozzátartoznak, hogy ezekről nem szabad megfeledkezni. Ezt a csodát meg kell valósítani, elő kell készíteni. A karácsonyt, az angyaljárást, az ajándékot elő kell készíteni, hogy megtörténhessen az ünnep, és ez munkával jár. Ha az ember úgy áll hozzá, hogy most egy mesét, ünnepet hoz létre, talán nem annyira megterhelő, fárasztó, mint a pluszmunka a hétköznapokban.

– Lelkipásztorként fiatalokkal is foglalkozik. Mennyire lehet segíteni nekik az ünnepre való felkészülésben, hiszen gyakran elhangzik, hogy őket már csak az okostelefon és a Facebook érdekli?

– Ez a vád olyan személyek részéről jön, akik nem ismerik a mai fiatalokat. Ők valóban egészen másként használják a mai technológiát, mint egy korábbi nemzedék, benne élnek, énjüknek kiterjesztése különböző internetes felületeken történik. De az, hogy csak ebben tudnak élni, ez számukra a világ, ebben a formában nem helyes. Ők is ugyanúgy hangolódnak az ünnepre, megélik ezt a „jaj, Istenem, mennyit kell rohanni, és milyen jó lenne megállni” érzést, mint az idősebbek. Talán annyi a különbség, hogy esetükben kevesebb az anyagi, munkahelyi kötöttség, de a folyamat ugyanúgy zajlik.

– Hogyan történik a felkészülés az ünnepre a kolozsvár-belvárosi unitárius egyházközségben?

– Arra tettünk kísérletet az elmúlt években, hogy kihasználjuk az adventi időszakot. Nagyon határozottan valljuk, hogy ez a felkészülés ideje. Így az istentiszteleti élet is más lesz, a rendezvények is arra próbálnak rámutatni, hogy ezt a hónapot, ami adatik – és négy hetet felkészüléssel tölteni óriási luxus a mai világban – ténylegesen kihasználjuk. Hiszen vásárolsz, de közben látod, hogy telik az idő, gyúlnak a gyertyák, és jön az ünnep. Amely nemcsak arról szól, hogy milyen lesz az ebéd – persze, arról is szól –, hanem arról is, hogy milyen lélekkel lépsz ebbe bele.

Az adventi időszakban végig ezt próbáljuk hangsúlyozni, és ehhez rendezvények is tartoznak, a mézeskalácssütéstől kezdve a beszélgetésekig, mikulási ajándékozásig, istentiszteletekig, adventi koszorúkészítésig és műsorig, melyet vasárnapról vasárnapra tartunk a templomban. Így gyűl, vagy legalábbis arra törekszünk, hogy gyűljön a karácsonyváró érzés mindaddig, amíg ténylegesen bekövetkezik az ünnep. Nagyhéten minden délután áhítat van, kórusok is fellépnek, énekkel, imával készülünk. December 24-én karácsonyfa-ünnepély lesz, 25-én pedig az ünnepi istentisztelet. Arra próbálunk rámutatni, hogy készüljünk az ünnep mélyebb rétegeire is. Hogy mit jelent Jézus születése, egyáltalán jelent-e valamit egy puszta szülinapon túl ma az embernek? Erre próbálunk rámutatni, hátha valaki fogékony rá.

– És mit jelent, mit kellene jelentsen a ma embere számára a karácsony?

– Azt, hogy mit kellene jelentenie, nem tudom megmondani, csak azt, hogy számomra mit jelent. Idén azt jelenti, amit az angyali kórus mond: „ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet”. Olyan világban élünk most is, amelyben a félelem több szinten próbál fölénk kerekedni, bekúszni az ember csontjaiba. Ezért az egyik legfontosabb üzenet manapság, hogy ne féljünk! A karácsonyi történet léptéke nagyon érdekes. Ott vagyunk Augustus római császár idejében, aki a világ ura, és megszületik a Megváltó, aki – mint utólag kiderül – nagyobb, mint a császár, és „kozmikus távlatba” kerül. De a világ végén, a társadalmon kívül születik, olyan emberek között, mint a pásztorok, akik kvázi törvényen kívüliek voltak.

Ebben a miliőben születik meg ez a hatalmasság, és ez a lépték a fontos. Közben ott van Heródes mint a fenyegető erő, és ott van a menekülés. Kicsit hasonlít ez mindahhoz, ami manapság is zajlik. Most is megvannak ezek az óriási léptékkülönbségek, perspektívák, a dimeziók és a kicsi ember. És az egészben az a legfontosabb, hogy megszólal valaki, és azt mondja: ne félj! Ne félj, mert hirdetek néked nagy örömet. Mert még ilyen körülmények között is lehet nagy örömet hirdetni, és van rá lehetőség, hogy ne féljen az ember.

Jelen pillanatban ez nagyon fontos. Lőnek, robbantanak, milliók indulnak útnak, éheznek, rabszolgaságban élnek, háború van. Itthon azt tapasztaljuk, hogy törvénytelen országban élünk, ahol egyszerűen börtönbe zárhatnak, ha a hatalom úgy gondolja. Olyan világban élünk, amelyben ott ólálkodik a félelem, amely azt üzeni: féltsd az életedet, az egészségedet, a holnapot. Számomra ez a karácsonyi üzenet: ne féljünk! Nem szabad félni, mert van öröm, van lehetőség, van egy fényes csillag.

– Mit tanácsol azoknak, akiknek nincs lehetőségük felkészülni, és csak karácsonykor tudnak foglalkozni az ünneppel?

– Az első karácsony története sem arról szól, hogy négy hónapig készültek rá például a pásztorok. A bölcsek elindulnak időben, a három király követi a csillagot, és megérkezik. Ez az egyik stratégia, a felkészülős, lassú. És ott vannak a pásztorok, akikhez mennyei revelációként érkezik a hír: ez is működik. Attól is függ, hogy mennyire vagy nyitott, hiszen a pásztor is mondhatná azt: hallucináltok, fejezzétek be ezt a marhaságot! Vagy mi is mondhatnánk, hogy angyalok nincsenek, és a karácsony csak arról szól, hogy vásároljunk. De minek ilyet mondani? Szebb, emberibb az, hogy ilyenkor engedjük magunkat ezen a csodán „úszni”, belemenni a karácsonyi játékba még akkor is, ha pillanatként, pásztorokként éljük meg. Menjünk el Betlehembe, nézzük meg, mi történik a jászolban. Ez a stratégia is ugyanolyan jól működik: bár csak „beleesünk” az ünnepbe, de engedjük, hogy belénk szivárogjon.

– Közösségi szinten mennyire változtak a karácsonyok? Régen megvolt a hagyomány, betlehemeztek, kántáltak, felköszöntötték egymást az emberek, az ünnep összehozta őket. Ez ma mennyire működik?

– Kolozsváron már nem működik. Akik ebben a városban élünk, már tömeget alkotunk, amely nem tud egységes közösségként létezni. Kisebb közösségekre redukálódott, kevesen tartják már életben a hagyományokat, ami kár. Úgy látom, közben kiépül egy másfajta köszöntési, közösségmegélési mód, ott vannak például a karácsony esti istentiszteletek és műsorok, amelyek nemcsak nálunk, hanem más gyülekezeteknél is az év legpompásabb, legszínesebb alkalmai. Olyan pillanatok, melyek nagyon sok embert megmozgatnak, kialakul egy közösség, a gyerekek versmondására, éneklésére összpontosító közösség. Ez is egy ünneplési stratégia. Mások, akik nem kívánnak templomba jönni, színházba mennek.

Én annak a híve vagyok, hogy bármi módon történik is az ünnep megélése, történjen meg. Ne tűnjön el mellőlünk úgy az ünnep, hogy észre sem vesszük. Az a legrosszabb, mert nem adunk lehetőséget magunknak arra, hogy ezt a megállást, amivel a beszélgetést kezdtük, megkapjuk. Áldott, gazdag, mesebeli karácsonyt kívánok tehát mindenkinek. Rá akarok csodálkozni az angyalra, játszani és varázslatot látni magam körül. És ezt kívánom mindenkinek, hogy legyen varázslat.