Bűzlik a hagyma jövője

„A várfalvi sárga hagyma, vagy a vörös színû, édeskés ízû vízhagyma a legjobb Erdélyben, tiszta egészség\" – így köszönt portája elõtt Fodor Erzsébet. Vendéglátónk a Kolozs megyei Várfalva önkormányzatának alkalmazottjaként és újságkihordóként keresi kenyerét, férjével, Sándorral – mint a legtöbb helyi lakos – pedig hagymatermesztéssel is foglalkozik. „Jöjjenek, nézzenek be a pincénkbe, még van néhány koszorú hagymám, a többit már az õsszel eladtam\" – közli a középkorú hölgy.

Balavásári megváltók

A helyi õstermelõk mindig annak függvényében számolják a vagyonukat, hogy hány szekér hagymát sikerült megtermelniük egy évben. Házigazdánk szerint a ház mögötti kertben, 15–20 árnyi területen terem a „messze földön híres\" várfalvi hagyma. A termést õsszel a környék nagyobb településeinek zöldségpiacain – Tordán, Aranyosgyéresen és Kolozsváron – próbálják értékesíteni. „Nem rendelkezünk nagyobb földterületekkel, nálunk alig öt-hat szekér hagyma terem – meséli Fodor Erzsébet. – A várfalviak különben nem szívesen avatják be az ide érkezõket a hagymatermesztés mesterfogásaiba, de talán a szomszédasszonyom, aki évek óta piacol, többet tudna mesélni.\"

Nagy Katalin készségesen a konyhába invitál, majd kérdezés nélkül mesélni kezd. „A 70-80-as években még megérte foglalkozni a hagymával. Se ünnepünk, se vasárnapunk nem volt, naphosszat a kertben dolgoztunk, mert tudtuk, hogy megéri. Ma már csak azoknak jövedelmezõ, akik többhektáros területeken gazdálkodnak, és megvan a jól kialakított klienskörük is – avat be a részletekbe a nyugdíjas hölgy. – Több mint 30 éven át jártam a környékbeli piacokat a hagymánkkal, öt-hat zsákot vittünk, s amikor megérkeztünk, hatalmas tömeg gyûlt össze az autónk körül. Mindenkinek az ízes, vörös vagy sárga várfalvi hagyma kellett.\" Mint mondja, azóta nagyot változott a világ: a városiak ma már inkább bevásárlóközpontokba járnak, nem érdekli õket a minõségi áru.

A Nagyék vöröshagymája az utóbbi években már nem került a városi piacok standjára, betakarítás után általában a balavásáriak vásárolják fel a termés legjavát. „A balavásáriak portáról portára járnak, és száras vöröshagymát keresnek, 1,5-2 lejt adnak kilójáért. Nagyobb mennyiségeket vásárolnak fel, készpénzben fizetnek, s ez nekünk így megfelel, legalább nem kell hivataloskodjunk\" – teszi hozzá Nagy Béla, Katalin férje.

Nem „hivataloskodnak\"

Szabó Dezsõ közel 30 hektáron gazdálkodik, a földeket idõsebb helybeliektõl bérli. A terület nagy részét gabonafélékkel veti be, mert a hagymatermesztés már évek óta nem jövedelmezõ. A helyi nagytermelõk közt számon tartott 30 éves gazda – aki édesapjától tanulta el a mezõgazdasági munka fortélyait – tavasztól õszig a mezei munkának él. Jövedelme kiegészítése érdekében néhány éve a téli holtszezonban munkát kell vállalnia Kolozsváron. „Néhány hónapunk van, hogy megélhetésünket biztosítsuk, télen semmilyen bevételre nem számíthatunk: tavasszal elvetjük az általunk megtermelt magokat, nyáron kapálunk, ritkítunk, gyomirtózunk, õsszel pedig a betakarítást követõen várjuk a visszatérõ klienseinket – meséli Szabó Dezsõ. – Az ország minden sarkából vannak visszajáró vendégeim, akik nagy mennyiségekben vásárolnak tõlem, mint mindenki mástól. Beállnak az udvarra a teherautóval, megpakolják, fizetnek és mennek\". Az ilyen együttmûködésnek semmilyen hivatalos formája nincs, és nem is gondolkodott azon, hogy magánvállalkozást indítson. „Itt senki sem hivataloskodik. Én legalábbis nem tudok arról, hogy a községben bárki is céget indított volna, és hivatalos keretek közt értékesítené a portékáját. Mindenki úgy árul, ahogy tud, és olyan árat szab, amilyent akar. Sosem született megegyezés termelõi egyesület létrehozásáról sem, ilyen jellegû kezdeményezések csakis ellentéteket szülnének, ezért inkább hagyjuk a fenébe\" – egyértelmûsíti álláspontját a gazda.

Nagy László nagytermelõ elmondta, a várfalviak közül már egyre kevesebben viszik piacra az ízletes sárga és piros hagymájukat, mert a szállítás és a standok bérlése többe kerül, mint amennyit az eladásokból összegyûjtenek. „Ma már örvendünk, ha megtérül a munkába fektetett pénz, és a termés nagy részét nagyobb tételekben el tudjuk adni a visszajáró drobetaiaknak, bukarestieknek vagy a balavásári romáknak\" – mondja. Ezzel együtt a kereslet folyamatosan csökken a kínált zöldségek iránt, s ezzel arányosan csökken a hagyma ára is. Márpedig a jelenlegi piaci viszonyok a várfalvi közösségi életre is kihatnak. „Az idõsebbek a kliensek miatt, vagy az árszabáson veszekszenek a kocsma elõtt, a fiatalabbak pedig inkább más kereseti lehetõség után néznek, és nem kívánják folytatni a hagymatermesztés hagyományát\"- mondják a várfalviak.

Gy. Cs.

A társulásoké a jövõ

Zöldségtermesztõink kizárólag társulásokba, termelõi egyesületekbe tömörülve tudnak helytállni az immár Európai Uniós normák szerint mûködõ piacon – vélekedik Kelemen Atilla, a képviselõház mezõgazdasági, erdõgazdálkodási és élelmiszeripari bizottságának elnöke. „Az ország lakosságának 38 százaléka foglalkozik mezõgazdasággal, az aktív lakosság 50 százaléka pedig vidéken él – ezek a számok nagyon sokat elmondanak arról, hogy mennyire idõszerû lenne kistermelõink gondjainak rendezése\" – fogalmazott a Krónikának az RMDSZ-es parlamenti képviselõ.