Az erőltetett villanypásztor helyett radikálisabb megoldásokat sürgetnek a vadkárok megfékezésére

Az 1989-es rendszerváltás óta állandó vita tárgyát képezi a vadkár megtérítése Romániában. Papíron hosszú ideig a területileg illetékes vadásztársaságot terhelte a felelősség, amennyiben a vad elpusztította a gazdák termését vagy állatait. Kártértítést ugyan ritkán láttak a mezőgazdasági termelők, de a vadgazdálkodás keretében lehetőség nyílt a túlszapodorodott vadállomány ritkítására, így a sokasodó panaszok esetén a következő években már kevesebb vadkár keletkezett, mert több vaddisznót, medvét és farkast lőttek ki.

A 2006-ban megjelent 407-es számú vadászati törvény megpróbálta kezelni nem csak a vadgazdálkodás feladatait, hanem a vadállomány okozta károkat is.

A 17 esztendeje elfogadott törvényt az évek során több kormányrendelettel módosították, legutóbb idén januárban

a 3. számú jogszabállyal, amely a vadkár okozta kártérítést szabályozza új megközelítésben.

Az elmúlt 10-15 esztendő legnagyobb gondja az, hogy védett állatként a medve és a farkas túlszaporodott, és ebbe az irányba tart a hiúz és a vadmacska is. Jelenleg a környezetvédelmi minisztérium külön engedélyével és előre meghatározott számban lehet medvére és farkasra vadászni, a hiúz és a vadmacska azonban teljes vadászati tilalom alatt áll.

Az elmúlt három esztendő mérlege alapján Erdély keleti régióiban – főleg a Székelyföldön – a medvék okoztak hatalmas károkat a mezőgazdaságban az állatállományok és a szántóföldi növénytermesztés megdézsmálásával. Az Erdélyi-Szigethegységben, illetve Erdély más részein a túlszaporodott farkasfalkák pusztítják a háziállatokat. 2022-ben a Mócvidék Fehér megyei részének falvaiban és tanyáin több száz juhot öltek meg farkasok, de Kolozs megyében is jelentős kártételekről számoltak be a gazdák. Kalotaszeg több falujának a legelőjén fiatal borjakra vadásznak a ragadozók.

Mérában az egyik gazda bivalytehenes állományából a tavalyi legeltetési szezonban 7 bivalyborjút öltek meg a farkasok.

A csordára támadó farkasfalkával a pásztorkutyák sem tudták felvenni a harcot.

,,A vadászati törvény korábbi rendelkezései alapján 2022-ben kifizették a gazdáknak az elpusztult borjak után járó kártételt. Ebben segítségünkre volt a polgármesteri hivatal, ahol hasznos időben összehívták a községi állatorvosból, az önkormányzat, a helyi vadásztársaság és az Erdészeti Őrség képviselőjéből álló bizottságot, hogy elfogadják a kártérítés igénylésére összeállított dossziét. El lehet képzelni, mit érez az a gazda, aki elveszíti borjainak a felét, még akkor is, ha kifizetik a kárt. Idéntől azonban kártérítésre sem számíthat, ha így marad a jogszabály” – nyilatkozta lapunknak Horváth Csaba állatorvos-falugazdász, aki a mérai közbirtokosság vezetőjeként felügyeli a falu közösségi legelőit.

A szakember szerint nehezen megvalósítható feltételekhez köti a vadkár rendezését az idén januárban megjelent kormányrendelet.

A korábbi rendelkezésektől eltérően a védett vadak által okozott kárt csak abban az esetben téríti meg a környezetvédelmi minisztérium, ha a legelőt villanypásztorral kerítik be és az állatokat pásztor őrzi. Horváth Csaba abszurdnak tartja az új intézkedést, mert egyre több faluban amiatt költenek nagy összegeket villanypásztorra, hogy a hiányzó pásztorokat tudják helyettesíteni. Az állatorvos szerint nem lesz könyebb a vaddisznók és az őzek által okozott károk megtérítése sem, hiszen a kormányrendeletben olyan kitételek szerepelnek, miszerint a gazdának jelentenie kell a polgármesteri hivatalban, amennyiben a termőföldjén vadnyomokat lát. Ezt követően a helyi vadőr segítségével több alkalommal is el kell riasztania a vadat. Amennyiben a vaddisznó kitúrja a termést, a gazda csak akkor kaphat kártérítést, ha bizonyíthatóan megtette a szükséges óvintézkedéseket.

Benke József erdőmérnök, a Zeteleka és Társai Vadász- és Horgásztársulat elnöke, vadgazdálkodási szakember szerint a kormányrendeletnek vannak hátrányai és előnyei egyaránt. Előnye az, hogy a szántóföldi növénytermesztésben okozott károk esetében a gazdának ezután nem kell számlával bizonyítania, mennyibe került a talajműveléshez szükséges gázolaj, műtrágya, növényvédő szer, vetőmag, stb., hanem egy előre meghatározott szorzó alapján fizetik ki az adott szántóterületen okozott kárt. Az udvarhelyszéki szakember azt is pozitívumként értékeli, hogy immár nem kell peres úton kérni emberi sérülést vagy halálesetet okozó vadtámadás esetén a kártérítést, hanem orvosi papírok alapján a könyezetvédelmi minisztérium záros határidőn belül fizet.

A jogszabálynak azonban komoly hiányosságai is vannak. Az egyik az, hogy

képtelenség több tíz vagy száz hektár kiterjedésű legelőt villanypásztorral megvédeni a vadaktól.

,,Négy- vagy ötsoros, állandóan karbantartott, magas impulzusú villanypásztorral csak akkor lehet valós védelemre számítani, ha kis területeket kerítünk körbe, például egy éjszakai karámot. Több tíz hektáros legelővel azonban nincs is értelme próbálkozni. Egyrészt a villanypásztort nem lehet ekkora területen megbízhatóan karban tartani, másrészt a vad megtalálja a ,,kiskapukat”. Tavaly Szeben megyében egy nagy értékű, fajtatiszta húsmarhaállományt próbáltak ötven hektáros területen villanypásztorral őrizni, de a medvék gödröt ástak a drót alá, és bejutottak a tehenek közé. Mire a gazda észrevette, harminc tehenet öltek meg” – magyarázza Benke József.

Az udvarhelyszéki szakember szerint a környezetvédelmi minisztérium nem akarja beismerni, hogy az általa járt út járhatatlan. Miközben a vadászati egyesületek visszajelzései országszerte arról szólnak, hogy

a medveállomány mellett vészesen felszaporodtak a farkasok is, a minisztérium a valós megoldás helyett még több villanypásztort akar telepíteni,

holott ez csak felszíni kezelés, a problémát nem oldja meg. Az erdőmérnök szerint ma ott tartunk, hogy Erdélyben szinte lehetetlen állatpásztort szerződtetni: akármekkora összeget is ígérnek a gazdák, senki nem akarja az életét kockáztatni.

Benke József abban látja a megoldást, ha a vadgazdálkodás visszakerül a szakemberek kezébe. A vadászati egyesületekkel konzultálva kellene reális kilövési kvótákat kidolgozni arra, hogy a túlszaporodott medve- és farkasállományt kordában lehessen tartani. ,,A szakminisztérium azt ígérte, hogy nyárra elkészül a vadszámlálás, aminek alapján prevenciós kvótákat dolgoznak ki a medveállomány rendezésére. Az elmúlt évek fejleményei alapján azonban nem hiszem, hogy lényeges fordulat áll be a vadgazdálkodásban” – érvel az erdőmérnök.

Benke portálunknak azt is elmondta, hogy többször konzultált már a szakminisztérium képviselőivel, de nem látja az áttörést, amire a romániai vadgazdálkodási szakma hosszú évek óta vár, hogy az ágazat visszatérhessen a normalitáshoz. Ha Románia nem változtat az ellenőrizetlenül szaporodó vadfajokkal kapcsolatos politikáján, ennek a mezőgazdaság látja a legnagyobb kárát. Kártérítés ígéretével nem lehet rávenni a gazdát arra, hogy juhot, kecskét vagy szarvasmarhát tartson, pénzt fektessen az állattenyésztésbe, miközben az állatállománya sehol nincs biztonságban a vadaktól. Benke József szerint ezeket a gondokat észszerűen és gyorsan meg lehetne oldani, de nincs rá politikai akarat.

Portálunk a környezetvédelmi minisztérium illetékeseit is megkereste a témában, de telefonhívásainkra és írásos üzeneteinkre nem kaptunk választ.