„Két nagy és egy kisebb teremben lesz látható a kiállítás, amely szakmailag is az újítás felé halad a koncepciónak köszönhetően. Nem a műtárgyak állnak a középpontban, hanem a költözés folyamata, a költözés során használt infrastruktúra, ami megkönnyítette a munkát. Ilyen egy autó-utánfutó, vagy az úgynevezett „béka” amivel a nehezebb dolgokat fel lehet emelni, továbbvinni. Vagy a fosznideszka, amin nehéz raktári szekrényeket csúsztattunk le” – fejtette ki a kurátor, hozzátéve, hogy az első teremben magát a munkamenetet mutatják be.

Azt is elmondta, a műtárgyak úgy fognak megjelenni a tárlaton, hogy dobozokban láthatók mondjuk a kerámiák, bemutatják a csomagolási technikákat, csomagolóanyagokat, azokból tapogatható mintakatalógust is bemutatnak. „Látható lesz a csomagolatlan és csomagolt kerámia, utánfutóra feltett kerámia, így a látogató megtudhatja egy múzeum költözésének részleteit. Ezt a folyamatot egy háromperces film magyarázza meg, amelyet Simon József készített” – részletezte Kinda István.

Az adminisztrációs huzavonára is reflektál a tárlat

Kérdésünkre, hogy mikor kerülhet vissza a Kós Károly tervezte épületbe a múzeum, a muzeológus azt válaszolta, nemcsak a múzeum munkatársai, de még az intézmény fenntartója, a Kovászna Megyei Tanács se tudná megmondani bürokratikus akadályok, közbeszerzési ügyek miatt.

Úgy elhelyezve, hogy a címek mintegy felelevenítik a látogató számára, hogy milyen sokszor láthatta már a hasonló címeket: »Tényleg felújítják a székely Nemzeti Múzeumot?«, vagy »Még mindig nem került kivitelező«, vagy hogy »Bezárta kapuit a múzeum«. Negyven-negyvenöt ilyen újságcikk van. A felbolydulás előtt volt egy nyugalmi állapot, aztán úgymond »beesett az ajtón« 4,8 millió euró a felújításra, s akkor a félmillió műtárgyat ki kellett mozdítani a százéves épületből” – részletezte a muzeológus.

Kordokumentum, a múzeum krónikája

Kinda István azt mondta, olyan tárgycsoportokat hoztak át, festett ládákat, ácsolt ládákat, kerámiákat, amelyek korábban voltak láthatók a kiállításokon. „Egyetlen tárgycsoportra azt mondjuk, például hogy kerámiakancsó, de ilyenből van nekünk ezer darab, ezek közül mondjuk bemutatunk százat, szállítás közben, becsomagolva. Ugyanakkor a kollégák számára is köszönet, visszajelzés az elmúlt két nehéz évre vonatkozóan, hogy az első teremben van egy tévé, amin fotók lesznek láthatók azokról, akik részt vettek a munkában” – részletezte a kurátor.

Arról is beszélt, hogy a kisebb teremben egy utánfutó lesz látható, ami elé beszerkesztették a múzeumi dokker életnagyságú fotóját, a kis köztes szobácskát utánfutóbelsőnek rendezték be. „Itt olyan filmecske lesz látható, amin megmutatjuk, hogyan gurul ki az autó a Székely Nemzeti Múzeum udvaráról és elmegy a városon keresztül egészen a külső raktárunkig. A kollégák az autóban rögzítették a tárgyakat, hogy ne imbolyogjanak.

– fejtette ki a kurátor. Mint részletezte, a tárlat utolsó részében a már elköltöztetett állomány látható, szépen rendbe tett tárgyak, guzsalyak, ácsolt, festett láda, valamint az új raktár felszerelése. „A múzeum története e szakaszának a krónikája, ugyanakkor egyfajta kordokumentum is a kiállítás” – fejtette ki Kinda István.

A megnyitón beszédet mond Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, az MTA külső tagja, valamint Kinda István. Szintén kurátora a tárlatnak Both Noémi Zsuzsanna.

Amint arról korábban beszámoltunk, a Regionális Operatív program keretében 22 millió lejt, azaz 4,8 millió eurót fordíthatnak a Székely Nemzeti Múzeum felújítására. Az uniós projekt finanszírozási szerződését 2017 tavaszán írta alá a fenntartó Kovászna Megyei Tanács. A teljes felújítás, a berendezéssel együtt hétmillió euróba kerülne, ám egyelőre az infrastruktúra megerősítésére kértek és kaptak pénzt.

Az elképzelés szerint amire a munkálatokat befejezik, Székelyföld legkorszerűbb múzeuma lesz a sepsiszentgyörgyi. A Székely Nemzeti Múzeum az 1910-es években Kós Károly által tervezett épületcsoportban működött a költözés előtt. 1882-es alapszabálya szerint gyűjteménye a székely nép elidegeníthetetlen tulajdonát képezi. 1949-ben államosították, jelenlegi fenntartója a Kovászna Megyei Tanács.