2010. augusztus 26., 09:332010. augusztus 26., 09:33
Nagy vonalakban azonban az állami struktúra ma is átláthatatlan dzsungel, ahol az ügyintézés sokszor a kétségbeesésbe kergeti a polgárt. Akinek ráadásul nincs is választási lehetősége, hiszen a magánszférával ellentétben – ahol annak a telefontársaságnak, utazási irodának vagy vegyesboltnak a szolgáltatását veheti igénybe, ahol olcsóbb, minőségibb és gyorsabb a kiszolgálás – az állam monopolhelyzetben van, lehetetlenség jobbra váltani. Nos, a jelenlegi kormány nemzeti sporttá avanzsálta a bürokráciát, amikor az adótörvénykönyv módosításával arra kötelezte az egyéni vállalkozókat és a szerzői jogdíjból élőket, hogy havonta járuljanak a munkaügyi hivatalhoz és a nyugdíjpénztárhoz bevallani és befizetni kötelezővé tett hozzájárulásukat. Mindamellett, hogy a jogszabály szövege és a jóval később kibocsátott alkalmazási módszertan egymásnak homlokegyenest ellentmondó, számos félreértésre, ezáltal pedig az érintettek pénztárcájára menő előírásokat tartalmaz, az egészben a kormány képviselőinek magatartása a legmegdöbbentőbb. Emil Boc kormányfő kedden este egyszerűen nem létezőnek nevezte a hivataloknál kígyózó, a sajtó által untig ábrázolt sorokat, munkaügyi minisztere nagy kegyesen „elengedte” a késlekedőket fenyegető horribilis büntetéseket, a pénzügyminiszter pedig adócsalással gyanúsította meg az áldatlan állapotok kialakulásához vezető intézkedések felől érdeklődő, kenyerét történetesen szerzői jogdíjasként kereső újságírót. Vagyis amellett, hogy sikerült megaláznia és felesleges pótcselekvésekre kényszerítenie egy félmilliós, vállalkozó szellemű réteget, a kormány ismét bebizonyította, hogy a válság elleni hatékony lépések helyett csak effajta bürokráciagyarapító, képtelen intézkedésekre képes.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.