2010. szeptember 13., 10:152010. szeptember 13., 10:15
A járulékfizetési kötelezettség ügyében nehéz a kormány védelmére kelni, ugyanis az az átgondolatlanság, az az amatörizmus, amely a jogszabály bevezetésénél mutatkozott, okkal váltja ki minden érdekelt ellenérzéseit. Az az elv azonban aligha támadható, hogy valamennyi adófizető a teljes jövedelme után fizesse a járulékokat.
A közvélemény számára kevéssé ismert, hogy a sajtócégek az elmúlt évtizedben úgy próbálták csökkenteni a költségeiket, hogy nem alkalmazottként foglalkoztatták az újságírókat, hanem arra késztették, kényszerítették őket, hogy hozzanak létre egyéni vállalkozásokat. Később a jogszabályok a szerzői jogdíj formában történő kifizetéseket is lehetővé tették. Az újságíró csak látszólag járt jól az alternatív foglalkoztatási formák által. Hónap végén több pénzt vihetett ugyan haza, de nyakába szakadt az adminisztráció. Magyarországon már évekkel ezelőtt beszüntették a kényszervállalkozásokat, a hiány szorításában itt is elérkezettnek látták erre az időt.
Az intézkedés által nem a sajtószabadság, hanem a sajtómágnások üzleti számítása került veszélybe. Még visszatetszőbb a Sorin Ovidiu Vîntu letartóztatása kapcsán emlegetett sajtószabadság. A kétes hátterű üzletember nevét talán a tulajdonában levő FNI befektetési társaság összeomlásának a kárvallottjai jegyezték meg legjobban. Közhelyszámba megy, hogy a törvénytelen pénzügyi műveleteknek mások voltak a felelősei, de Vîntu volt a haszonélvezője.
Várható volt tehát, hogy előbb vagy utóbb őt is eléri a felelősségre vonás. Az pedig, hogy a tulajdonában lévő médiabirodalom szerkesztőségei mit közölnek a tulajdonos letartóztatásáról, elsősorban újságírói tartás kérdése. Ha a szerkesztőségek kizárólag a gazdi mentését tekintik feladatuknak, és ebbéli igyekezetükben a szakmai szabályokra is fittyet hánynak, ott kiáltanak farkast, ahol nincsen, hát nem a sajtószabadság, hanem a sajtó hitelessége kerül végveszélybe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok