2010. szeptember 13., 10:152010. szeptember 13., 10:15
A járulékfizetési kötelezettség ügyében nehéz a kormány védelmére kelni, ugyanis az az átgondolatlanság, az az amatörizmus, amely a jogszabály bevezetésénél mutatkozott, okkal váltja ki minden érdekelt ellenérzéseit. Az az elv azonban aligha támadható, hogy valamennyi adófizető a teljes jövedelme után fizesse a járulékokat.
A közvélemény számára kevéssé ismert, hogy a sajtócégek az elmúlt évtizedben úgy próbálták csökkenteni a költségeiket, hogy nem alkalmazottként foglalkoztatták az újságírókat, hanem arra késztették, kényszerítették őket, hogy hozzanak létre egyéni vállalkozásokat. Később a jogszabályok a szerzői jogdíj formában történő kifizetéseket is lehetővé tették. Az újságíró csak látszólag járt jól az alternatív foglalkoztatási formák által. Hónap végén több pénzt vihetett ugyan haza, de nyakába szakadt az adminisztráció. Magyarországon már évekkel ezelőtt beszüntették a kényszervállalkozásokat, a hiány szorításában itt is elérkezettnek látták erre az időt.
Az intézkedés által nem a sajtószabadság, hanem a sajtómágnások üzleti számítása került veszélybe. Még visszatetszőbb a Sorin Ovidiu Vîntu letartóztatása kapcsán emlegetett sajtószabadság. A kétes hátterű üzletember nevét talán a tulajdonában levő FNI befektetési társaság összeomlásának a kárvallottjai jegyezték meg legjobban. Közhelyszámba megy, hogy a törvénytelen pénzügyi műveleteknek mások voltak a felelősei, de Vîntu volt a haszonélvezője.
Várható volt tehát, hogy előbb vagy utóbb őt is eléri a felelősségre vonás. Az pedig, hogy a tulajdonában lévő médiabirodalom szerkesztőségei mit közölnek a tulajdonos letartóztatásáról, elsősorban újságírói tartás kérdése. Ha a szerkesztőségek kizárólag a gazdi mentését tekintik feladatuknak, és ebbéli igyekezetükben a szakmai szabályokra is fittyet hánynak, ott kiáltanak farkast, ahol nincsen, hát nem a sajtószabadság, hanem a sajtó hitelessége kerül végveszélybe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok