Balogh Levente
2022. február 25., 09:322022. február 25., 09:32
Rég nem volt ennyire veszélyes a helyzet Európában, mint most, azt követően, hogy Putyin orosz elnök elismerte a két, jórészt orosz ajkúak lakta szakadár ukrán régió, Donyeck és Luhanszk „államiságát”, és parancsot adott az Ukrajna elleni támadásra.
Világossá vált: a tárgyalókészség és egyes orosz egységek kivonása az ukrán határ közeléből csupán porhintés volt, Putyin mindenképpen abban látja saját hatalma megszilárdításának alapjait, ha ukrán területek elhódításával hizlalja az orosz nemzeti önérzetet, és távol tartja a maradék Ukrajnát a NATO-tól. A szankciókkal való fenyegetés nem volt elegendő arra, hogy megfékezze az orosz háborús gépezetet.
Vélhetően a Kreml illetékesei előzetesen kitapogatták, hogy a Rogyina dicsőségének növelése legalább időlegesen feledteti az orosz polgárokkal, hogy a nemzetközi gazdasági büntetőintézkedések miatt egy időre még a mostanihoz képest is romolhat az életszínvonal. Ráadásul Putyint a NATO illetékeseinek azon nyilatkozatai is bátoríthatták, amelyek szerint mivel Ukrajna nem tagja a katonai szövetségnek, fegyveresen nem kelnek a védelmére. Természetesen ez a helyes álláspont, hiszen ellenkező esetben brutális háborúra számíthatnánk, de a csakis az erőt tisztelő moszkvai vezetés számára ez nagyjából egyenértékű egy ukrajnai meghívóval az orosz hadsereg számára.
Ennél fogva a várható események kapcsán nagyon sokat számít, mennyire lesznek határozottak és kemények a Moszkva elleni, nem fegyveres válaszlépések. Ha Putyin úgy látja, a Nyugat puhán reagál, akkor kedvet kaphat újabb területek bekebelezésére is, hiszen a cél az, hogy minél távolabb legyenek Moszkvától a nyugati befolyási övezet határai. Ennek nyomán még az sem teljesen kizárható, hogy a Fekete-tenger partvidékén is tovább kíván terjeszkedni, Odesszáig, de ha nem vigyázunk, akár a Duna-deltáig is.
A mostani, nyílt orosz–ukrán háború elsősorban Putyin és az orosz elit felelőssége, de a Nyugat és Ukrajna sem teljesen ártatlan. Egy, a washingtoni és egyéb nyugati kormányokkal baráti viszonyt ápoló Ukrajna kiváló üzleti lehetőségekkel kecsegtet, ezért mindenképpen szerették volna a saját érdekszférájukba terelni, illetve ott tartani.
Emellett a konfliktus élezése most Joe Biden amerikai elnök számára is jól jöhetett. Népszerűsége mélyponton van, országát neomarxista ideológiákon alapuló szélsőséges mozgalmak rombolják, a társadalom kettészakadt, a csúfos afganisztáni fiaskó pedig csak tovább rombolta az ázsióját. Az őszi kongresszusi választásokon a hatalmon levő demokraták csúfos vereségre számíthatnak. Most viszont abban reménykedhetnek, hogy ha sikerül a demokrácia védelmezőjének és a birodalmi agresszió megfékezőjének feltüntetni a demokrata adminisztrációt, az visszahozhatja az esélyeket. Vagyis igazából a Nyugat számára sem az ukránok jóléte és biztonsága a fontos, hanem a saját rövid távú politikai és hosszú távú gazdasági érdekek, amelyeket Ukrajna és annak vezetői a legmesszemenőbbekig kiszolgálnak. Azt se felejtsük el, hogy Amerika számára könnyű az oroszok ellen agitálni Európában, amikor számára nem létfontosságú az orosz gáz – az viszont már inkább, hogy az orosz energiahordozó helyett a saját, cseppfolyósított földgázát adhassa el Európában.
Ukrajna kapcsán pedig nem lehet elégszer leírni, hogy miközben agresszió áldozata, maga is agresszor, a legutolsó, soviniszta diktatúrák eszközeit alkalmazza az országban élő kisebbségek ellen. Az, hogy a demokráciáért és a jogállamiságért más esetekben oly aktívan aggódó Nyugat ezt szó nélkül tűri, ismét csak jelzi az ukrajnai polgárok „keleti despotizmussal” szembeni megvédése szándékának őszinteségét.
De ne essünk egyes, a putyini retorika bűvkörébe került honfitársaink hibájába sem, akik azt várják, hogy ha ismét orosz befolyás alá kerülne a térség, a magyarok számára eljönne a Kánaán. Nem, Putyin nem adná vissza Erdélyt, legfeljebb ugyanolyan vazallusállamok lennénk mind a térségben, mint jelenleg Fehéroroszország. Ne feledjük egy pillanatra sem: bármit is mond Putyin az orosz „biztonsági igényekről”, csak az orosz birodalmi érdekekről van szó.
1989 előtt a térség népei megtapasztalhatták, milyen orosz befolyás alatt élni – és ne higgyük, hogy az orosz birodalmi gondolkodás ma eltérő az akkoritól. Csak ma éppen nem a kommunizmus ideológiája vezérli. Éppen ezért most közös érdek összezárni Moszkvával szemben, mert közös érdek, hogy az orosz befolyási övezet határa minél keletebbre húzódjon tőlünk. De persze közben a másik végletbe sem szabad beleesni, abba, hogy tőlünk több ezer kilométerre Nyugatra levő országok kritikátlan kiszolgálóivá váljunk. Ellenkező esetben továbbra is kénytelenek leszünk eltűrni, hogy keleti vagy nyugati „birodalmi” központokból akarják az ütemet diktálni számunkra, és önkényesen jókra és rosszakra felosztani a térség nemzeteit.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
szóljon hozzá!