2011. március 29., 09:512011. március 29., 09:51
A jelentés ugyanis kitér arra, hogy a romániai rendszerváltásból és az azt követő vállalati privatizációból azok húztak hasznot, akik a szekuritátés karrierjük során szerzett információkat és kapcsolatokat használták vagyonszerzésre, illetve azok, akik egykori szekus tisztek szolgálataira támaszkodtak. Az oligarchák sorában pedig Verestóy Attilát is említik. A megállapítást akár szenzációs bizonyítéknak is lehetne tekinteni. Hátterébe pedig oda lehet képzelni a CIA mindent tudó titkos ügynökeit, a legkorszerűbb hírszerzési eszközökkel gyűjtött információkat. Megtörténhet azonban, hogy árnyékra vetődik, aki a WikiLeaks-aktákra hivatkozva keresi a fogást a szenátoron. Különösen hogy a szövegekből az is kiderül, a nagykövetség egy végzős egyetemi hallgató dolgozatát továbbította Washingtonba, aki nyári gyakorlatát végezte a bukaresti külképviseleten; a diák pedig különösebb kritika nélkül vette át a román sajtóban megjelent információkat. Nem lehet tehát azt állítani, hogy immár bizonyított Verestóy rovott múltja. Ahhoz azonban nem kellenek nagykövetségi dolgozatírók, hogy meglássuk, a székelyudvarhelyi szenátor gazdagodása a politikai szerepvállalásával egy időben kezdődött.
A számára legnagyobb hasznot hozó üzletek pedig rendre olyan területeken köttettek, amelyeken a politikai befolyásnak fontos szerepe lehetett. Ez a tény pedig ugyanannyi okot szolgál a fenntartásokra. A szekus kapcsolatokkal ugyanis nem az a baj, hogy ártanak a politikus imázsának. Ennél sokkal fontosabb, hogy aki ilyen kötelékekkel rendelkezik, az nem képviselheti szabadon a választói akaratát. Akinek rejtegetnivalója van ugyanis, az gyeplőt visel, amit mások rángatnak. Annak mindig azok után kell igazodnia, akik leleplezhetik. Ez pedig ugyanúgy igaz a szekus ügynökökre, mint a gyanús körülmények között meggazdagodott oligarchákra. Verestóy politikai pályája arra is magyarázatot adhat, hogy miért tud még 21 évvel a rendszerváltás után is rácsodálkozni a román társadalom a székelyföldi autonómiaigényre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!