2011. május 13., 10:052011. május 13., 10:05
Mindebből ugyanakkor korai volna még arra következtetni, hogy az éppen hogy egyesülőben lévő Európa máris elindult volna a széthullás útján. Egyrészt belpolitikai megfontolások állnak a döntések hátterében – mind Franciaország, mind Olaszország vezetője népszerűségi deficittel küzd, Dániában pedig a kormány egy, a kabinetet kívülről támogató populista párttól függ, amelynek a határellenőrzés visszaállítása volt az egyik követelése. A szervezett bűnözés és az illegális bevándorlók témája mára központi kérdéssé vált, amelynek napirenden tartása és a radikális megoldására tett ígéretek a politikai tőkekovácsolás leghálásabb módszerei.
Ez azonban csupán az egyik ok. Az, hogy néhány politikus saját népszerűségének növelésére próbálja kihasználni a konfliktust, még nem jelenti azt, hogy kizárólag ők gerjesztik. A nyugati uniós tagországok polgárai egyre több kellemetlen hatásával szembesülnek annak, hogy zavartalanul el lehet jutni Palermóból Koppenhágába vagy Athénból Hamburgba. Egyre több a harmadik világból – vagy a fejletlenebb keleti tagországokból – érkező bevándorló, akik a nyomorúságos életkörülmények elől menekülnek. A jövevények gyakran az európaitól eltérő kultúrát, szokásokat hoznak magukkal, legyen szó a nőket brutálisan elnyomó, radikális muzulmánokról vagy a városok körül nomád táborokban élő cigányokról, akik gyakran koldulásból vagy bűnözésből élnek.
Mostanra egyre nyilvánvalóbb, hogy a hangzatos jelszavak ellenére integrálásuk az őshonos társadalmakba nem sikerült – márpedig amíg ez valamilyen formában meg nem oldódik, addig öngyilkosság további bevándorlók előtt szélesre tárni a kapukat.
A román és bolgár schengeni csatlakozás késleltetése az igazságügyi, korrupciós és határőrizeti problémák megoldásáig, illetve a határőrizet ideiglenes visszaállítása indokolt esetben így nem más, mint az európai országok önvédelmi gesztusa. Ami viszont csak tüneti kezelésnek jó – a kapuk bezárásától még sem az azokon kívül, sem a küszöbön belül lévő problémák nem oldódnak meg.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!