2010. július 22., 10:442010. július 22., 10:44
Már csak azért sem, mert az exhumálás érdekében sokáig szélmalomharcnak tűnő küzdelmet vívó Ceauşescu lány, Zoe, valamint az ügyet sikerre vivő férje és bátyja sohasem törekedett politikai babérokra. Az indító kérdés sokkal inkább arra irányul: vezethet-e a kommunista diktatúra alapos feltárásához, Ceauşescuék mérhetetlenül káros politikai ámokfutása jobb megismeréséhez – és elsősorban az utókor okulásához! – a diktátorhamvak felszínre kerülése. Igazán hasznos az lenne, ha a diktátorcsontok kiásása nem generálna újabb legendákat, öncélú médiashow-t, amely megerősítheti a kommunista „aranykorra” ma is nosztalgiával visszatekintőket abbéli hitükben, hogy a Kárpátok Géniuszát és világhírű tudósfeleségét tulajdonképpen ártatlanul gyilkolták meg, hiszen annyi mindent tettek az országért – például mindenkinekmunkát biztosítottak és eltörölték Románia államadósságát. Ezek a vélemények nagyon is tetten érhetők a román társadalom bizonyos rétegében most, amikor súlyos gazdasági válsággal küzd az ország, és a lakosság jelentős része egyik napról a másikra tengődik. Üdvös lenne, ha a diktátor házaspár újratemetése – mert bizonyosan erre is sor kerül – nem Ceauşescuék további viktimizálásához, hanem a kommunizmus soha le nem folytatott perének letárgyalásához járulna hozzá. Felfedve azoknak az egykori, viszont részben ma is aktiváló apparatcsikoknak a nevét, akik a vörös uralom elnyomó gépezetének hű szolgáiként aljas módszerekkel kényszerítettek együttműködésre ártatlanokat. Feltárva az 1989-es forradalom megannyi, húsz év elteltével is homályba vesző részleteit, beleértve természetesen azt is, hogy miért állt érdekében a hatalmát átmentő posztkommunista vezetésnek hirtelen, a legnagyobb titokban likvidálni a két népnyúzót. Mert amíg ezekre a kérdésekre nem kap kimerítő választ a romániai társadalom, temetetlen múltként továbbra is népbutító legendák övezik majd a kommunizmus és az átmenet korszakát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok