2010. szeptember 02., 10:182010. szeptember 02., 10:18
Vezetésével azonban három százalékról öt százalékra emelték a választási küszöböt, ez pedig éppen a parasztpárt számára bizonyult magasnak. A zsebpárttá zsugorodott jobboldali politikai csapatnak azóta sem sikerült talpra állnia; csak Temesváron van még jelen a helyi politikában.
Ha megpróbáljuk felidézni a parasztpárt vezette kormányzás történetét, az juthat eszünkbe, hogy olyan színtelen, vízió nélküli ember ülhetett a miniszterelnöki székben, mint Radu Vasile volt, kormányzása idején fejetlenség uralkodott a közigazgatásban, hanyatlott a gazdaság. A Parasztpárt még arra sem volt képes, hogy a saját pártérdekeit felismerje. Erre utal legalábbis a tény, hogy önmagát ütötte ki a küszöbemeléssel.
Talán nem elrugaszkodott megállapítás, hogy a Demokrata-Liberális Párt (PDL) ma a Parasztpárt nyomdokain halad. Egy ötletszegény, vízió nélküli, egyszer már megbuktatott miniszterelnök fogja görcsösen a kormányrudat, csapata nap mint nap bizonyítja, hogy képtelen az ország ügyeinek az intézésére, a gazdaság az összeomlás határán. Míg Európa többi országában kezdenek fellélegezni az emberek a gazdasági válság után, itt a többség egyre rosszabbul él.
A hatalomhoz való görcsös ragaszkodás pedig azt is jelzi, hogy a PDL saját, hosszabb távú érdekeit sem képes felismerni. Rég be kellett volna ugyanis látnia, hogy minél tovább kormányoz a mostani körülmények között, a mostani stílusban, annál többen fordulnak el tőle. Neki is az lenne tehát az érdeke, hogy tartsanak előrehozott választásokat. Mert a most mérhető tizenegynéhány százalékos támogatás is több, mint amennyire a ciklus végén számíthat. Ha végigvonszolja mandátumát, az is csoda lesz, ha átlépi a választási küszöböt.
Első államfői mandátuma elnyerésekor Traian Băsescu a Parasztpárt kudarcára utalva kijelentette, a jobboldalnak nem szabad még egyszer kiábrándítania az országot. Mégis sikerült.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.