2008. december 02., 18:242008. december 02., 18:24
A jövendő kormányról jelen pillanatban csak egy dolgot lehet több-kevesebb biztonsággal tudni: azt, hogy előbb-utóbb megalakul, és hogy a legnagyobb valószínűséggel legalább két párt alkotja majd. Persze még ez sem százszázalékos, hiszen előfordulhat, hogy a győztes PDL egyedül alakítana kisebbségi kormányt, aminek önmagában nagyobb parlamenti támogatottsága lenne, mint a leköszönő, kétpárti PNL-RMDSZ-kormánynak. Volt már erre példa 2000 és 2004 között – akkor a szocdemek vihették végig az RMDSZ külső támogatásával a négyéves mandátumot.
Afelől kétségünk sem lehet, hogy az államfő vidáman bízza majd meg a PDL miniszterelnök-jelöltjét a kormányalakítással, hiszen a demokrata-liberálisok szellemi atyjának tekinthető Traian Basescu már korábban bejelentette, hogy sem a PSD, sem a PNL jelöltjét nem tartja alkalmasnak a feladatra. Ráadásul a tegnap esti, a választási rendszer visszásságait is jól tükröző szavazatvisszaosztás után – amely nyomán a több szavazatot szerző PSD végül kevesebb mandátumot kapott, mint a PDL – már amiatt sem kell aggódnia, hogy nem a legtöbb képviselővel rendelkező pártot kéri kormányalakításra.
Ugyanakkor a szóló kormányzás kevéssé valószínű. Ezért a PDL-nek – és Basescunak is – igencsak keserves Canossa-járást kell abszolválnia ahhoz, hogy ismét magához édesgesse a korábban annyit támadott liberálisokat. Tény ugyanis, hogy a valóban a mérleg nyelvévé vált PNL nélkül nemigen lehet kormányt alakítani.
Azonban a PDL-PNL kormány többsége még így sem feltétlenül elég a valóban hatékony és kényelmes kormányzáshoz. Márpedig az RMDSZ fegyelmezett, a pártvezetés utasításait a szavazások során rendszerint hűségesen követő honatyái bármilyen összetételű koalícióban képesek lennének biztosítani az olyannyira áhított stabilitást. Megállapítható tehát: ha az RMDSZ némileg veszített is súlyából, a csökkenés talán nem akkora, hogy könnyedén kihagyható legyen a kormányalakítási számításokból.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.