2010. szeptember 03., 08:482010. szeptember 03., 08:48
Vagyis ugyanannak a tanárnak vagy tanárnőnek nem kellett ugyanabban az időpontban egyszerre két osztályban órát tartania. Aminek amúgy nem örvendtünk, ha mondjuk matekóra volt (mert a tanárnő nem az ásokat, a béseket vagy a déseket nyúzta, hanem bennünket), s aminek módfelett örvendtünk, mert franciaórán nem az ások, a bések vagy a dések, hanem mi csodálhattuk Laura tanárnő csinos alakját, kellemes-bársonyos hangját és utánozhatatlan diszkrét mosolyát. S amíg az órarend emigyen elkészült, mi, vásott kölykök, szabadon focizhattunk az iskola udvarán. Vagy mehettünk pityókát szedni a szépmezői farm, vagy az illyefalvi termelőszövetkezet földjére.
Azóta a téeszek és az állami farmok megszűntek, s az akkori velünk ma egyidősek bácsiknak és néniknek szólítanak. Rúgja meg a macska… Ezt a minisztert is, aki kitalálta, hogy rögtön a legeslegelső iskolai napon órákat kell tartani. Na. Szó sem lehet arról, hogy az elsősök, az ötödikesek, a kilencedikesek előbb megismerkedjenek egy kicsit, és megszokják az új társakat, az új környezetet. Nem lehet majd feleleveníteni a nyári élményeket, hogy aszondja, mi a tengeren voltunk nyaralni, és láttunk hajókat, delfineket, medúzákat és kagylókat gyűjtöttünk, és Apuval homokvárat építettünk, labdáztunk és rengeteget pancsoltunk, és annyira meleg volt, hogy a nénik némelyike levetette a dudatartóját. Anyu is. És nem lehet majd elmesélni, hogy aszondja, mi Mamáéknál nyaraltunk, és Rebivel, a mókás kiskutyával naphosszat kergetőztünk a kertben, és enni-inni vittünk a tyúkoknak, a malackáknak, a nyusziknak és a csirkéknek, és este, fejéskor Tata a habos tehéntejből töltött a csuporba vacsorára, és Tamás, a lusta kandúr csak ilyenkor kecmergett elő nagyokat ásítva a kemence háta mögül, mert különben egész nap aludt az árnyékban. És voltunk borvízért a forrásra, és virágokat szedtünk, teának valót, amit meg kell szárítani, és egész télen elég lesz belőle. És a nagyobbak sem azzal kezdik majd, hogy te, ott voltunk a Félszigeten, és a szejkei rockfesztiválon, s micsoda buli volt! S nézd, milyen szépen lebarnultam, két hetet töltöttünk a Balatonon, csak szűk baráti körben, zene, úszkálás, úszkálás, zene, esténként bulik, gyönyörű volt!... S olyan sem lesz, hogy: Te, a focivébé minden meccsét megnéztük, esténként összeverődtünk a sörkertben, s fogadtunk, hogy ki nyer, sörben, és persze, a bírót elküldtük a melegebb éghajlatra, amikor tévedett… És olyan sem lesz, hogy aszondja, hallottátok, Mari felcsípett egy új pasast, mert a régit megunta már. Valami zenész az illető, és szürke metalizált béemvével jár, te, micsoda alufelnik, és micsoda légpárnák…
Na, ezek helyett órák lesznek. A legkisebb manó elsősök mindjárt a becsengetés után előveszik a tollat s a füzetet, és apuka-anyuka jelenlétében és nagy gyönyörűségére már el is kezdik huzigálni az első vonalkákat, mint a leendő írott kicsi a betű szárát. Az ötödikesek hétfő reggel nyolckor biológiaórán békát nyúznak, vagyis egy gombostűvel megszúrják az agyát, amitől a szerencsétlen kifekszik, de nem hal meg, a tanár bácsi pedig felhasítja a gyomrát, és láthatóvá teszi a belső szerveit, köztük a parányi szívét, amint tovább kalapál. A kilencedikesek kémiaórán újból elvégzik az alapkísérletek egyikét, amikor is a sósavba, vagyis a hácéelbe beledobnak egy kis cinkdarabkát, vagyis zéent, a beinduló reakció során pedig a zéenből és a hácéelből cinkklorid lesz, a hidrogén pedig elszáll. És behunyt szemmel fújják a Mengyelejev-rendszert. S a végzősök, ah, a végzősök… Kérem, szeptember tizenharmadikán reggel nyolc órakor, jó na, fél tíz felé már készülnek az érettségire!
S miközben az ukázon az egész osztály röhög, a miniszter úr, mint Karinthy Kökörcsinje, megállapítja, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van neki.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.