Egy megmérettetésnek csúfolt tévés hacacáré, amelyen nem a legtehetségesebb, legjobb énekes- és tánctehetséggel megáldott előadókat kiáltják ki győztesnek, hanem akit a szervezők akarnak. Mégpedig az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU), amely az idén Torinóban rendezett dzsembori kellős közepén jelentette be, hogy hat ország zsűrijének döntését lesöpörte az asztalról, szavazatukat nem vette figyelembe, hanem saját megfontolásból csatornázta őket adott fellépő javára – esetünkben Ukrajnának.

A hoppon maradt országok egyike Románia, amelynek ítészei mindhiába adtak maximális osztályzatot, 12 pontot a Moldovai Köztársaság együttesének, szavazatai nem keleten, hanem északon kötöttek ki, az ukrán fellépő söpörte be őket. Az EBU mindmáig képtelen konkrétumokkal alátámasztott érvekkel megindokolni, miért nem vette figyelembe, sőt másította meg bizonyos országok opcióit, milyen bizonyítékok alapján gyanúsítja őket mismásolással, csalással, tisztességtelen játékkal.

A dalfesztivált az ukrán Kalush Orchestra nyerte, amely természetesen kihasználta az alkalmat, és a segítség fokozását kérte a nemzetközi közvéleménytől a háború sújtotta ország számára, a bukaresti köztelevízió pedig – az Eurovízió romániai szervezőjeként – követelheti a magyarázatot, azzal is marad. Pedig jobban tenné, ha legközelebb végképp kimaradna, és nem költené a több tízezer eurós közpénzt arra, hogy részt vegyen egy olyan „versenyen”, amelyen menet közben változtatnak a játékszabályokon, egyik-másik részvevőt pedig meg is alázzák.

Az Eurovízió nem arról volt híres az elmúlt években, hogy kimondottan a könnyűzenei előadók kvalitásai alapján válassza ki azt, aki a legjobban megérdemli, hogy ilyen jellegű verseny győztese legyen. Még úgy sem, hogy a végeredmény kialakulásában egyenlő arányban számít a szakma, a zsűri, valamint a közönség véleménye.

A dalverseny régóta átcsapott a kommersz zenét, bugyuta dalszövegeket felkaroló show-műsorba, amely untig pufogtatja az olyan szlogeneket, mint az elfogadás, sokszínűség – előszeretettel piedesztálra emelve a szexuális kisebbségeket, lásd a transzvesztita Conchita Wurst 2014-es győzelmét –, aminek képes alárendelni a saját versenyszabályait is. Idén történetesen azzal, hogy pusztán politikai szempontok alapján, az orosz–ukrán háború apropóján kihozták győztesnek az ukrán részvevőket. Amivel nem csupán a dalfesztivált hiteltelenítették és járatták le teljesen, hanem az ukrán népnek is rosszat tettek, hiszen mindamellett, hogy a többség Ukrajnával rokonszenvez az Oroszország által elkövetett agresszió kapcsán, nagyon sokan igazságtalannak tartják, hogy csupán azért nyerettek meg egy zenekarral egy megmérettetést, mert háborút vív.

A háború mentén amúgy is rendkívül ellentmondásos – és igazságtalan – döntések születnek orosz sportolók, csapatok, válogatottak nemzetközi versenyekről történő kizárásáról, az idei Eurovízión sem indulhatott orosz fellépő Putyin háborúja miatt.

Ukrajnát, az onnan érkező menekülteket természetesen segíteni, támogatni kell, az viszont teljesen értelmetlen hozzáállás, ha ezentúl minden egyes megmérettetésen – legyen az úszóverseny, labdarúgó-mérkőzés vagy dalfesztivál – automatikusan győztesnek hirdetik ki az ukrán indulót. Hiszen a szolidaritást nem szabad összekeverni a versennyel, mint ahogy a politikát sem az előadó-művészettel. Ellenkező esetben hiába nevezik Eurovíziónak, az gyakorlatilag ugyanolyan, mint a román kommunista diktatúrát kiszolgáló egykori átideologizált agymosás, a Megéneklünk, Románia.