2011. március 04., 10:272011. március 04., 10:27
A másik oldalról a Szociálliberális Unió duruzsol szép szavakat a fülébe, hiszen ha most kiszállna a kormányból, egy előrehozott választáson az ellenzék tönkreverné a gazdasági hanyatlásból kivezető utat megtalálni képtelen demokrata-liberálisokat. Hogy „jóindulatát” bizonyítsa, az ellenzék máris belement, hogy az oktatási törvény szenátus előtt heverő verziója is lehetővé tegye a történelem és a földrajz magyar nyelven történő oktatását. (Elvileg fölöslegesen, hisz a kormány változata már hatályba is lépett).
Egyértelmű ugyanakkor, hogy az ellenzéki pártok csupán a hatalom megszerzése miatt keresik az RMDSZ kegyeit, viszont a jelenlegi népszerűségi mutatók alapján nem nagyon lenne rá szükség egy új koalícióban. Ezért most értelmetlen lenne engedni a szánalmas és átlátszó sziréndaloknak.
Csakhogy kormányon sem lesz minden játék és mese. Az életszínvonal-romlás ugyanis az RMDSZ népszerűségét is kikezdte. A szavazók visszahódítására pedig nem biztos, hogy elég lesz a szimbolikus eredmények lobogtatása. Már az oktatási törvény sem kimondottan az a téma, amely az átlag magyar szavazópolgárt izgatja – az érintett diákok még nem szavazhatnak – , a kisebbségi törvény és a fejlesztési régiók átrajzolása pedig – bármennyire fontos is – olyan elvont, hogy csak nehezen lesz képes versengeni a mindennapi megélhetést érintő bér-, munkahely- vagy nyugdíjtémákkal.
Az RMDSZ népszerűségi eredményei is jelzik: nem működik az a taktika, hogy a gazdasági kudarcokért a kormánypartnerre próbálja rátolni a felelősséget. Ha gazdasági és szociális kérdésekben nem lesz képes eredményt felmutatni, nehéz lesz visszaszereznie hitelességét, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kivel szövetkezik. A mandátumszámban mért választói bizalmat ugyanis semmilyen paktum nem helyettesítheti.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.