Össztűz

Tulajdonképpen felfoghatatlan, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás, a nacionál-kommunista diktatúra bukása után jóformán alig haladtunk előre, hogy Bukarest szinte ugyanolyan gyanakvással, elutasítással tekint a magyar jogkövetelésekre, mint 1989 előtt, Erdély fővárosában pedig törvényerőre emelkedett, önkormányzati hatáskörbe került a magyarok sértegetése. A román pártok például össztüzet zúdítottak a három székely megye magyar elöljáróira, az erdélyi EP-képviselőkre amiatt, hogy június elsején megnyílik Brüsszelben a Székelyföld képviseletének irodája.

Miközben a tömbmagyar régió nem tesz mást, mint csatlakozik ama európai tartományok, megyék, városok hosszú sorához, amelyek saját érdek-képviseleti kirendeltséggel rendelkeznek a kontinens fővárosában, a bukaresti politikusok, a román külügyminisztérium sajnálatos módon úgy tekint a kezdeményezésre, mintha legalábbis az országtól elszakadni kívánó székely állam nyitna nagykövetséget. Merthogy egységes nemzetállamban gondolkodnak, és nem államalkotó közösségként, partnerként tekintenek a magyarokra, hanem mint Románia integritását veszélyeztető, destabilizáló tényezőkre.

Akárcsak a nem interetnikus környezetben felnőtt, a magyarok épített és kulturális örökségét, jelenlétét egyszerűen semmibe vevő kolozsvári polgármester, aki nem érti, sőt nem is akarja megérteni, miért fáj a szélsőségesen magyargyűlölő, több mint egy évtizedes Funar-korszakot átélt kincses városi magyarságnak, ha visszahelyezi a Mátyás-szoborcsoportra a történelemhamisításnak kiválóan beillő „emléktáblát” – ráadásul teljesen törvénytelenül. Hogy segít-e visszaverni ezeket a nemtelen támadásokat a magyar politikai-civil szervezetek, a magyar diplomácia erélyes kiállása, ma még nem tudni. De az biztos, hogy határozott fellépés, jogaink nyílt követelése nélkül az erdélyi magyarság nem lesz képes kitörni az örök kisebbség béklyójából. A kolozsvári aljas táblaügy esetében ezért nem szabad kizárni a polgári engedetlenséget sem – természetesen minden egyes politikai-jogi akció kimerülése után. Ellenkező esetben maholnap azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán létezünk.