2011. május 30., 09:082011. május 30., 09:08
Tulajdonképpen felfoghatatlan, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás, a nacionál-kommunista diktatúra bukása után jóformán alig haladtunk előre, hogy Bukarest szinte ugyanolyan gyanakvással, elutasítással tekint a magyar jogkövetelésekre, mint 1989 előtt, Erdély fővárosában pedig törvényerőre emelkedett, önkormányzati hatáskörbe került a magyarok sértegetése. A román pártok például össztüzet zúdítottak a három székely megye magyar elöljáróira, az erdélyi EP-képviselőkre amiatt, hogy június elsején megnyílik Brüsszelben a Székelyföld képviseletének irodája.
Miközben a tömbmagyar régió nem tesz mást, mint csatlakozik ama európai tartományok, megyék, városok hosszú sorához, amelyek saját érdek-képviseleti kirendeltséggel rendelkeznek a kontinens fővárosában, a bukaresti politikusok, a román külügyminisztérium sajnálatos módon úgy tekint a kezdeményezésre, mintha legalábbis az országtól elszakadni kívánó székely állam nyitna nagykövetséget. Merthogy egységes nemzetállamban gondolkodnak, és nem államalkotó közösségként, partnerként tekintenek a magyarokra, hanem mint Románia integritását veszélyeztető, destabilizáló tényezőkre.
Akárcsak a nem interetnikus környezetben felnőtt, a magyarok épített és kulturális örökségét, jelenlétét egyszerűen semmibe vevő kolozsvári polgármester, aki nem érti, sőt nem is akarja megérteni, miért fáj a szélsőségesen magyargyűlölő, több mint egy évtizedes Funar-korszakot átélt kincses városi magyarságnak, ha visszahelyezi a Mátyás-szoborcsoportra a történelemhamisításnak kiválóan beillő „emléktáblát” – ráadásul teljesen törvénytelenül. Hogy segít-e visszaverni ezeket a nemtelen támadásokat a magyar politikai-civil szervezetek, a magyar diplomácia erélyes kiállása, ma még nem tudni. De az biztos, hogy határozott fellépés, jogaink nyílt követelése nélkül az erdélyi magyarság nem lesz képes kitörni az örök kisebbség béklyójából. A kolozsvári aljas táblaügy esetében ezért nem szabad kizárni a polgári engedetlenséget sem – természetesen minden egyes politikai-jogi akció kimerülése után. Ellenkező esetben maholnap azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán létezünk.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!