2011. május 30., 09:082011. május 30., 09:08
Tulajdonképpen felfoghatatlan, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás, a nacionál-kommunista diktatúra bukása után jóformán alig haladtunk előre, hogy Bukarest szinte ugyanolyan gyanakvással, elutasítással tekint a magyar jogkövetelésekre, mint 1989 előtt, Erdély fővárosában pedig törvényerőre emelkedett, önkormányzati hatáskörbe került a magyarok sértegetése. A román pártok például össztüzet zúdítottak a három székely megye magyar elöljáróira, az erdélyi EP-képviselőkre amiatt, hogy június elsején megnyílik Brüsszelben a Székelyföld képviseletének irodája.
Miközben a tömbmagyar régió nem tesz mást, mint csatlakozik ama európai tartományok, megyék, városok hosszú sorához, amelyek saját érdek-képviseleti kirendeltséggel rendelkeznek a kontinens fővárosában, a bukaresti politikusok, a román külügyminisztérium sajnálatos módon úgy tekint a kezdeményezésre, mintha legalábbis az országtól elszakadni kívánó székely állam nyitna nagykövetséget. Merthogy egységes nemzetállamban gondolkodnak, és nem államalkotó közösségként, partnerként tekintenek a magyarokra, hanem mint Románia integritását veszélyeztető, destabilizáló tényezőkre.
Akárcsak a nem interetnikus környezetben felnőtt, a magyarok épített és kulturális örökségét, jelenlétét egyszerűen semmibe vevő kolozsvári polgármester, aki nem érti, sőt nem is akarja megérteni, miért fáj a szélsőségesen magyargyűlölő, több mint egy évtizedes Funar-korszakot átélt kincses városi magyarságnak, ha visszahelyezi a Mátyás-szoborcsoportra a történelemhamisításnak kiválóan beillő „emléktáblát” – ráadásul teljesen törvénytelenül. Hogy segít-e visszaverni ezeket a nemtelen támadásokat a magyar politikai-civil szervezetek, a magyar diplomácia erélyes kiállása, ma még nem tudni. De az biztos, hogy határozott fellépés, jogaink nyílt követelése nélkül az erdélyi magyarság nem lesz képes kitörni az örök kisebbség béklyójából. A kolozsvári aljas táblaügy esetében ezért nem szabad kizárni a polgári engedetlenséget sem – természetesen minden egyes politikai-jogi akció kimerülése után. Ellenkező esetben maholnap azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán létezünk.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!