VEZÉRCIKK – Az anyanyelv nemzetközi napjáról sokféleképpen meg lehet emlékezni: felolvasásokkal, előadásokkal, könyvbemutatókkal, konferenciákkal, netán villámcsődülettel vagy „partizánakciókkal”. Ám idén az élet úgy hozta, hogy február 21-én Kolozsváron leginkább a megyei törvényszék „tett ki magáért” e jeles napon azzal, hogy alapfokon kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére kötelezte a kincses város polgármesteri hivatalát.
2017. február 22., 23:292017. február 22., 23:29
A mosolyt fakasztó, szívmelengető egybeesés minden bizonnyal a véletlen szüleménye: bár csak később közlik a részletes indoklást, nehezen hihető, hogy a bíróság az UNESCO által 1999-ben elfogadott világnap, a Föld nyelvi sokszínűsége és gazdagsága előtt tisztelegve adott (részben) igazat a felperes Minority Rights Egyesületnek. Hiszen ennél jóval megalapozottabb érveket is felsorakoztattak a nyelvi érvényesülésért harcoló civilek, akik joggal hivatkozhattak egy 2002-es kolozsvári tanácshatározatra, a 2001-es közigazgatási törvényre, illetve annak 2006-os módosítására, vagy a román–magyar alapszerződésre, nemzetközi keretegyezményekre.
Az évek óta húzodó pereskedésben most ismét csatát nyertek a kolozsvári anyanyelvhasználatért harcolók – ezért minden elismerés megilleti az ügyet képviselő jogászokat, civil aktivistákat és az őket támogató lakosokat. Az újabb diadal akkor is rendkívül figyelemreméltó megvalósítás, ha sajnos tapasztalatból tudjuk: egy alapfokú döntés még semmire sem garancia. A polgármesteri hivatal ugyanis – csakúgy, mint a korábbi, alapfokon szintén elveszített per után – ismét fellebbez. Az Emil Boc vezette intézmény újból elővett magyarázkodása szerint azért nem hagyhatják annyiban az ügyet, mert állítólag a Számvevőszék vagy tulajdonképpen bárki feljelentheti őket károkozás vádjával – merthogy nem védték a végsőkig a pereskedésre, kártérítésre „elúszó\" közpénzt.
Az indoklás röhejes, ha végigolvassuk a Kolozs megyei törvényszék hétfőn közölt, röviden megfogalmazott ítélethirdetését: a bíróság döntése szerint a polgármesteri hivatal 50 lejt köteles fizetni a felperesnek perköltségek címén. És mivel köztudott, hogy a Minority Rights Egyesület győzelem esetén magára vállalta a helységnévtáblák kihelyezésének költségeit, finoman szólva gyenge érv arra hivatkozni, hogy majd az önkormányzat költségvetését alapjaiban megrengető pénzügyi vizsgálat indul a városháza ellen, miközben a polgárok futószalagon indítják a pereket adólejeik elherdálása miatt.
Persze egy egyszerű városi tanácshatározat meghozatalával minden aggodalom okafogyottá válna, de hát hiába a sok ígéret, multikulti maszlag, koalíciós megállapodás: nem és nem. Előbb vagy utóbb. Majd. Mert a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák ügye a nehezen feledhető Funar-korszak egyik utolsó, jelenünkbe tekeredő nyúlványa, amely ma is jól megbújik, zavartalanul élősködik a bukaresti nagyromán politika fősodrában.
Miután a valóság Călin Georgescu személyén keresztül jókorát rottyantott a romániai közélet ventilátorába, az ember igyekszik nagyon óvatosan jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatosan, mi várható a vasárnapi parlamenti választáson.
JEGYZET – Gyermekkorom nyári vakációiban több hetet nagyszüleim tanyáján töltöttem, a román–magyar határ közvetlen közelében. Gyerekkorom egyik „legmerészebb” tetteként átpisiltem Magyarországra.
Romániában mintha egyre inkább messiásválasztásra hívnák urnákhoz az embereket. Az eredményt pedig az algoritmus adja.
A precízen, az elnökválasztás előtti utolsó napokra időzített, egy ügyfeleit átverő ingatlancég által bérelt géppel való utazással megszorongatni próbált Marcel Ciolacu számára valóban nem jött jól a leleplezés.
Pattanásig feszült a helyzet a nyugat-, és a kelet-európai gazdák körében. A területalapú agrártámogatások lefaragása, a tehéntartás korlátozása és a vámmentes dél-amerikai mezőgazdasági termékek behozatala miatt több tízezer gazda tüntetne.
Úgy érzem, nemcsak Kárpátalján, hanem a másutt élő magyarok körében is szent kötelesség megemlékezni az 1944 novemberében történtekről, aminek következtében a kárpátaljai magyarság nemzetiségi hovatartozása okán ártatlan áldozata lett az elnyomásnak.
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!