2011. február 17., 11:012011. február 17., 11:01
Ez sokakat nem is zavar, sőt bizonyos körökben megtörténik, hogy értelmetlen magyarkodással vádolják meg azt a társukat, aki magyar nevén emleget egy román intézményt vagy egy hivatalos okiratot.
Ez ellen tenni nagyon nehéz, hiszen már-már önfejűnek kell lenni ahhoz, hogy önszorgalomból elsajátítsuk a magyar szóhasználatot, az pedig óriási akaraterőt és türelmet igényel, hogy legalább a közvetlen környezetünkben élőkkel is megértessük: a bérlet semmivel sem kevesebb, mint az abonament, csak rövidebb. Ráadásul sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20 százalékot, a törvény szerint magyar nyelvű kérvénnyel is fordulhatnak a közigazgatási hatóságokhoz, a hivatalos ügyeket magyar nyelven intézhetik, magyarul szólalhatnak fel a bíróságon. Az már más kérdés, hogy az illetékesek a legtöbb helyen ezt nem teszik lehetővé, így a makacs ragaszkodás az anyanyelvhasználathoz csak idegeskedéssel és időveszteséggel jár. Ám a probléma megoldását elsődlegesen nem is az irodákban, hanem önmagunkban kell keresni. Az „átállást” immár egyre több civil szervezet, kiadvány és honlap bátorítja. Ezek nem csak egyszerű nyelvápoló szerepet töltenek be: olyan honlap is van, amely az intézménynevek és szakszavak magyar megnevezése mellett csokorba fogja például az erdélyi magyar orvosok, közjegyzők és ügyvédek névsorát. Eme gyakorlatias szolgáltatások jó esetben azt eredményezhetik, hogy nemcsak a már eleve elkötelezett nyelvőrzők böngészik majd ezeket az oldalakat, hanem azok is, akik egyébként jól tudják, gondjukat-bajukat szívesebben mondják el anyanyelvükön. S ily módon talán az igénytelenebb, érdektelenebb rétegben is lassacskán tudatosul, hogy Erdélyben magyarnak lenni és magyarul beszélni természetes. Egyúttal azt is megérti, ez nemcsak jogokkal, de kötelezettségekkel és sok-sok tanulással is jár.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok