2010. július 12., 10:052010. július 12., 10:05
Az áfaemelés csak nem viselhette meg annyira őket, hogy elveszítsék minden jóindulatukat?! Úgy néz ki, mégis. A minap régi kommunista módszerrel élve két napig megvonták tőlünk a telefont és az internetet. Mikor meguntam, bementem panaszt tenni az egykori királyi, ma már hellászi tulajdonú telefontársaság legközelebbi kirendeltségébe. Birkatürelemmel vártam, mint akinek jó hét éve volt otthon, ám még egy félóra múlva sem szabadultak a diszpécserek. Ekkor megkérdeztem a pénztárosnőt, mi a teendő ebben az esetben, a válasz pedig az volt, fel kell hívni a fővárosi ügyeletet. Ám a telefon nem megy, mobilról meg nem lehet ilyen speciális számokat tárcsázni. Őt, kérem, az nem érdekli, neki nem ez a hatásköre, vásároljak egy telefonkártyát, annak az árusítására van kiképzése, és vegyem igénybe az utcai telefonok egyikét, emellett persze hó végén fizessem be rendesen a számlát is, mert ugye azt a pénzt is el tudja venni tőlem. Újabb félórás várakozás után megint próbálkoztam a kasszásnőnél, mert az ügynökök még mindig ugyanannak a három embernek magyarázták, miért érdemes kétéves hűségnyilatkozattal előfizetni valamennyi szolgáltatásukra. Csak vegyék meg, s majd állhatnak naphosszat sorban, amikor minden kis szellőnél megadja magát a rendszer – röhögtem magamban, de közben sírhatnékom volt, mert ugyanabban az időben legalább három másik helyen kellett volna lennem. Végül a pénztáros szolgálati telefonjáról sikerült kapcsolatba lépnem a fővárosiakkal, akik regisztrálták a bejelentést, de semmi jót nem ígértek. Végül mire hazaértem, minden működött, állítólag beázott valahol egy kábel, és ez okozta a galibát. Az ügyintézők hozzáállásáról alkotott véleményem azonban továbbra sem lett rózsaszín. Én fizetek, s még nekem kell rosszul éreznem magam, amiért olyan dolgokkal zaklatom őket, amely meghaladja a hatáskörüket, netán az értelmi képességeiket. Kicsit olyan ez a helyzet, mint amikor a vendég a főúrtól „Marha parasztosan”-t kér, és amikor a pincér elé dobja a tányért, csak annyit fűz hozzá: „Nesze, paraszt, zabálj!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok