2010. április 02., 11:192010. április 02., 11:19
Mindezt nem csak a szélsőséges Jobbik parlamenti párttá válásával magyarázzák, de a Fideszt is olyan pártként tüntetik fel, amely felkorbácsolhatja a nacionalista indulatokat azáltal, hogy határozottabban kíván kiállni a határon túli magyarok érdekében, és ez konfliktusokhoz vezethet a környező államokkal. Persze nem egyszer előfordult már, hogy az elfogult kívülállók nem hagyták magukat a tények által zavartatni, amikor véleményüket kialakították.
Ez esetben akcióként állítják be a reakciót, azaz azon törekvést, hogy Budapest megpróbálja megvédeni az anyaország határain kívül élő magyarokat a szomszéd államok nem mindig barátságos kisebbségpolitikájával szemben. Az igazán érdekes azonban az, ahogy a szomszédos államok kormányai viszonyulnak a várható budapesti kormány- és irányváltáshoz. Robert Fico szlovák kormányfő – aki szintén választások előtt áll, tehát megszólalásait kampánymegfontolásoknak veti alá – máris közölte, hogy „fél” a Fidesz kormányra kerülésétől. Bukaresti kormánykörökből még nem hangzottak fel ilyen hangok – egyrészt azért, mert a PDL a Fideszhez hasonlóan néppárti, másrészt mert nem szeretnék elvadítani a koalíciós partner RMDSZ-t – , ám bizonyosak lehetünk benne, hogy aggodalommal vegyes érdeklődéssel várják az Orbán-kormány határon túli politikáját.
Mint ahogy abban is, hogy adott esetben – még ha a már működő ilyen jellegű román gyakorlat miatt a kettős állampolgárságot immár nem tudják támadni – megpróbálnak majd fellépni a mélyebb magyar–magyar integráció ellen, amelyet az ország szuverenitására leselkedő veszélynek tekintenek. Mindezek fényében a Fidesznek úgy kell majd lavíroznia a nemzetpolitikai ügyekben, hogy a határon túliaknak se okozzon csalódást, a szomszédoknak se hagyjon támadási felületet, és a nyugati közvéleményt is megnyugtassa. Tanulságként szolgálhatnak az 1998 és 2002 közötti tapasztalatok. De még így sem lesz könnyű.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok