2010. április 02., 11:192010. április 02., 11:19
Mindezt nem csak a szélsőséges Jobbik parlamenti párttá válásával magyarázzák, de a Fideszt is olyan pártként tüntetik fel, amely felkorbácsolhatja a nacionalista indulatokat azáltal, hogy határozottabban kíván kiállni a határon túli magyarok érdekében, és ez konfliktusokhoz vezethet a környező államokkal. Persze nem egyszer előfordult már, hogy az elfogult kívülállók nem hagyták magukat a tények által zavartatni, amikor véleményüket kialakították.
Ez esetben akcióként állítják be a reakciót, azaz azon törekvést, hogy Budapest megpróbálja megvédeni az anyaország határain kívül élő magyarokat a szomszéd államok nem mindig barátságos kisebbségpolitikájával szemben. Az igazán érdekes azonban az, ahogy a szomszédos államok kormányai viszonyulnak a várható budapesti kormány- és irányváltáshoz. Robert Fico szlovák kormányfő – aki szintén választások előtt áll, tehát megszólalásait kampánymegfontolásoknak veti alá – máris közölte, hogy „fél” a Fidesz kormányra kerülésétől. Bukaresti kormánykörökből még nem hangzottak fel ilyen hangok – egyrészt azért, mert a PDL a Fideszhez hasonlóan néppárti, másrészt mert nem szeretnék elvadítani a koalíciós partner RMDSZ-t – , ám bizonyosak lehetünk benne, hogy aggodalommal vegyes érdeklődéssel várják az Orbán-kormány határon túli politikáját.
Mint ahogy abban is, hogy adott esetben – még ha a már működő ilyen jellegű román gyakorlat miatt a kettős állampolgárságot immár nem tudják támadni – megpróbálnak majd fellépni a mélyebb magyar–magyar integráció ellen, amelyet az ország szuverenitására leselkedő veszélynek tekintenek. Mindezek fényében a Fidesznek úgy kell majd lavíroznia a nemzetpolitikai ügyekben, hogy a határon túliaknak se okozzon csalódást, a szomszédoknak se hagyjon támadási felületet, és a nyugati közvéleményt is megnyugtassa. Tanulságként szolgálhatnak az 1998 és 2002 közötti tapasztalatok. De még így sem lesz könnyű.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok