2010. április 02., 11:142010. április 02., 11:14
Legalábbis ez derül ki a napokban bemutatott egyik felmérésből, amelynek egyik alapvető következtetése az, hogy a többség szeretné visszaállítani a halálbüntetést. Ezek után szinte már nem is ad okot a csodálkozásra, hogy szigorúan büntetnék azt is, aki sértően nyilatkozik az ortodox egyházról, viszont szinte már felüdülésként hat, hogy a külföldön bűncselekményeket elkövető romáktól csak az állampolgárságot vonnák meg, akárcsak azoktól a magyaroktól, akik autonómiát követelnek.
Ha mindez tényleg így van (és tulajdonképpen miért ne lenne?), akkor az iráni ajatollahok és mollahok sárgulhatnak az irigységtől, hiszen azt jelenti, hogy itt az ország lakóinak mintegy nyolcvan százaléka semmi kivetnivalót nem látna abban, ha hirtelen teokratikus államban kellene élnie, ahol világi törvények helyett szigorú egyházi előírások szabályoznák a mindennapi életet. Milyen szép is lenne, ha mondjuk holnaptól nem a parlament és a kormány lennének a legfontosabb intézmények, hanem az ortodox klérus, az ország legbefolyásosabb és legtekintélyesebb embere pedig a mindenkori ortodox pátriárka lenne. Az ő személyének vagy az ortodox egyháznak a megsértéséért pedig – az említett felmérés alapján kijelenthető: közkívánatra – nyelvkitépés járna, de persze csak első esetben, visszaesőknél egyértelmű a fővesztés.
Az autonomisták viszont sokkal förtelmesebb és tisztátalanabb lények, a sátán küldöttei ők. Igaz, hogy a Bibliában például egy sor sincs róluk, és a nagy többség nem is látott még soha egyet sem, de hát a pópa is megmondta, az igaz hitű politikusokkal egyetemben, hogy pokoli erőkről van szó, amelyek túlvilági eszközökkel törnek az egyedül üdvözítő hit, valamint a nemzet és az ország ellen. Nekik tulajdonképpen túl enyhe büntetés lenne az állampolgárság megvonása, és a megkövezés is csak amolyan lájtos szankció. Négy Dacia Logan közé kell őket kötni, majd tövig a gázra taposni, felnégyelt testük darabjait pedig a városháza kapuja fölé kell kiszögezni, elrettentésül. Elvégre a modern, 21. századi Romániában nincs helyük efféle múltba néző, deviáns alakoknak.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.