2010. április 02., 11:142010. április 02., 11:14
Legalábbis ez derül ki a napokban bemutatott egyik felmérésből, amelynek egyik alapvető következtetése az, hogy a többség szeretné visszaállítani a halálbüntetést. Ezek után szinte már nem is ad okot a csodálkozásra, hogy szigorúan büntetnék azt is, aki sértően nyilatkozik az ortodox egyházról, viszont szinte már felüdülésként hat, hogy a külföldön bűncselekményeket elkövető romáktól csak az állampolgárságot vonnák meg, akárcsak azoktól a magyaroktól, akik autonómiát követelnek.
Ha mindez tényleg így van (és tulajdonképpen miért ne lenne?), akkor az iráni ajatollahok és mollahok sárgulhatnak az irigységtől, hiszen azt jelenti, hogy itt az ország lakóinak mintegy nyolcvan százaléka semmi kivetnivalót nem látna abban, ha hirtelen teokratikus államban kellene élnie, ahol világi törvények helyett szigorú egyházi előírások szabályoznák a mindennapi életet. Milyen szép is lenne, ha mondjuk holnaptól nem a parlament és a kormány lennének a legfontosabb intézmények, hanem az ortodox klérus, az ország legbefolyásosabb és legtekintélyesebb embere pedig a mindenkori ortodox pátriárka lenne. Az ő személyének vagy az ortodox egyháznak a megsértéséért pedig – az említett felmérés alapján kijelenthető: közkívánatra – nyelvkitépés járna, de persze csak első esetben, visszaesőknél egyértelmű a fővesztés.
Az autonomisták viszont sokkal förtelmesebb és tisztátalanabb lények, a sátán küldöttei ők. Igaz, hogy a Bibliában például egy sor sincs róluk, és a nagy többség nem is látott még soha egyet sem, de hát a pópa is megmondta, az igaz hitű politikusokkal egyetemben, hogy pokoli erőkről van szó, amelyek túlvilági eszközökkel törnek az egyedül üdvözítő hit, valamint a nemzet és az ország ellen. Nekik tulajdonképpen túl enyhe büntetés lenne az állampolgárság megvonása, és a megkövezés is csak amolyan lájtos szankció. Négy Dacia Logan közé kell őket kötni, majd tövig a gázra taposni, felnégyelt testük darabjait pedig a városháza kapuja fölé kell kiszögezni, elrettentésül. Elvégre a modern, 21. századi Romániában nincs helyük efféle múltba néző, deviáns alakoknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok