2010. szeptember 08., 12:022010. szeptember 08., 12:02
A decemberi államfőválasztás után Emil Boc még égre-földre esküdözött, hogy 2010-ben egyetlen jelentős adónem sem fog emelkedni, azaz marad a 19 százalékos áfa és a 16 százalékos egységes adókulcs is. Azóta azonban sokat változott a világ: „kiderült”, hogy válság van, amelynek enyhítésére a kormány az állami szektor karcsúsításában, a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak lefaragásában látta meg a gyógyírt.
Ám mivel az alkotmánybíróság az utóbbi intézkedést megvétózta, B tervként előkerült a fiókból az ötszázalékos áfaemelés, és noha korábban a kormány váltig hangoztatta: nem fog többletterhet róni a válság miatt már korábban megszorításokat eszközlő magánszférára, augusztusban társadalombiztosítási hozzájárulásra kötelezte az egyéni vállalkozókat és szerzői jogdíjasokat, sőt eme illetékek megkétszerezését tervezi. Miközben kizárólag bérlefaragással és adóemeléssel sehol a világon nem sikerült szembeszállni a válsággal, előre megjósolható, mit vonnak maguk után a magasabb adók: az adócsalás elburjánzását.
Holott ezzel a jelenséggel szemben már így is képtelenek felvenni a harcot a hazai hatóságok, hiszen szerény becslések szerint csak az élelmiszeriparban meghaladja az évi hétmilliárd eurót az elhallgatott jövedelem összege. Márpedig a feketegazdaságot úgy lehetne a legkönnyebben „kifehéríteni”, ha a magánszemélyeknek és cégeknek nem érné meg kivonni magukat a jövedelembevallás alól. Hiszen ha például öt százalékra csökkenne az egységes jövedelemadó vagy a társaságok nyereségadója, ezzel párhuzamosan pedig húsz év börtön járna adócsalásért, a legtöbben bizonyára szívesebben hozzájárulnának a költségvetés gyarapodásához, és nagyon kevesen maradnának, akik megkockáztatnák a törvények kijátszását. Meglehet, ez a felismerés motiválja az adókulcs csökkentésének lehetőségét meglebegtető új pénzügyminisztert, de az is előfordulhat, hogy igazodni próbál a kabinet csapongó adópolitikájához.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.