2010. szeptember 08., 12:022010. szeptember 08., 12:02
A decemberi államfőválasztás után Emil Boc még égre-földre esküdözött, hogy 2010-ben egyetlen jelentős adónem sem fog emelkedni, azaz marad a 19 százalékos áfa és a 16 százalékos egységes adókulcs is. Azóta azonban sokat változott a világ: „kiderült”, hogy válság van, amelynek enyhítésére a kormány az állami szektor karcsúsításában, a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak lefaragásában látta meg a gyógyírt.
Ám mivel az alkotmánybíróság az utóbbi intézkedést megvétózta, B tervként előkerült a fiókból az ötszázalékos áfaemelés, és noha korábban a kormány váltig hangoztatta: nem fog többletterhet róni a válság miatt már korábban megszorításokat eszközlő magánszférára, augusztusban társadalombiztosítási hozzájárulásra kötelezte az egyéni vállalkozókat és szerzői jogdíjasokat, sőt eme illetékek megkétszerezését tervezi. Miközben kizárólag bérlefaragással és adóemeléssel sehol a világon nem sikerült szembeszállni a válsággal, előre megjósolható, mit vonnak maguk után a magasabb adók: az adócsalás elburjánzását.
Holott ezzel a jelenséggel szemben már így is képtelenek felvenni a harcot a hazai hatóságok, hiszen szerény becslések szerint csak az élelmiszeriparban meghaladja az évi hétmilliárd eurót az elhallgatott jövedelem összege. Márpedig a feketegazdaságot úgy lehetne a legkönnyebben „kifehéríteni”, ha a magánszemélyeknek és cégeknek nem érné meg kivonni magukat a jövedelembevallás alól. Hiszen ha például öt százalékra csökkenne az egységes jövedelemadó vagy a társaságok nyereségadója, ezzel párhuzamosan pedig húsz év börtön járna adócsalásért, a legtöbben bizonyára szívesebben hozzájárulnának a költségvetés gyarapodásához, és nagyon kevesen maradnának, akik megkockáztatnák a törvények kijátszását. Meglehet, ez a felismerés motiválja az adókulcs csökkentésének lehetőségét meglebegtető új pénzügyminisztert, de az is előfordulhat, hogy igazodni próbál a kabinet csapongó adópolitikájához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok