Az adatok szerint nagyon sok egészséges polgár jobb befektetésnek tartotta vastagon kibélelt borítékkal „kedveskedni” az illetékes szakorvosnak és a munkaügyi hivatalnoknak annak érdekében, hogy közreműködésükkel rokkantnyugdíjasként viszonylag jelentős állami apanázst kapjon. Persze ez nem akadályozza meg őket abban, hogy emellett feketén munkát vállaljanak, mint ahogy a luxusautót vezető hátrányos szociális helyzetűeket sem, de hát mindig jól jön a háznál a biztosnak tekinthető, közpénzből folyósított jövedelem. Talán nem minősülünk túlzottan radikálisnak, ha kijelentjük: márpedig mindez nem más, mint szemérmetlen lopás.
Aki csak azért nyilváníttatja magát állami pénzből támogatandó rokkanttá, hogy aztán zavartalanul maszekolhasson, dolgozó és adót fizető polgártársain élősködik. Éppen ezért nagyon helyes, hogy a munkaügyi tárca végre országos vizsgálatot indított a visszaélések felderítése érdekében, még akkor is, ha a mintegy húszéves gyakorlat leleplezésére irányuló buzgalmat nem annyira a társadalom erkölcsösebbé tétele iránti igény, mint a kongó államkassza és a fizetésképtelenné váló állam réme táplálja. A gondot azonban csupán részben oldja meg, ha a leleplezett csalóktól megvonják a szociális juttatást, a korrupt orvosokat és hivatalnokokat pedig felelősségre vonják. Az egész szociális rendszert át kell alakítani, ez viszont nem csupán szociális, hanem gazdasági kérdés is.
A jelenlegi, munkakerülést bátorító viszonyok helyett vállalkozóbarát, munkahelyteremtésre ösztönző cégalapítási feltételeket és adórendszert kell biztosítani. Olyant, amely öngondoskodásra serkent: kevesebb szociális juttatást biztosít, amit pedig igen, azt csak a valóban rászorulóknak, viszont több pénzt hagy az embereknél. Amúgy az ellenőrzések kapcsán egy dologra nem árt alaposan odafigyelni: a kontrollt lehetőleg ne ugyanazok végezzék, akik annak idején pénzért hagyták jóvá a nyugdíjkérelmeket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok