Az adatok szerint nagyon sok egészséges polgár jobb befektetésnek tartotta vastagon kibélelt borítékkal „kedveskedni” az illetékes szakorvosnak és a munkaügyi hivatalnoknak annak érdekében, hogy közreműködésükkel rokkantnyugdíjasként viszonylag jelentős állami apanázst kapjon. Persze ez nem akadályozza meg őket abban, hogy emellett feketén munkát vállaljanak, mint ahogy a luxusautót vezető hátrányos szociális helyzetűeket sem, de hát mindig jól jön a háznál a biztosnak tekinthető, közpénzből folyósított jövedelem. Talán nem minősülünk túlzottan radikálisnak, ha kijelentjük: márpedig mindez nem más, mint szemérmetlen lopás.
Aki csak azért nyilváníttatja magát állami pénzből támogatandó rokkanttá, hogy aztán zavartalanul maszekolhasson, dolgozó és adót fizető polgártársain élősködik. Éppen ezért nagyon helyes, hogy a munkaügyi tárca végre országos vizsgálatot indított a visszaélések felderítése érdekében, még akkor is, ha a mintegy húszéves gyakorlat leleplezésére irányuló buzgalmat nem annyira a társadalom erkölcsösebbé tétele iránti igény, mint a kongó államkassza és a fizetésképtelenné váló állam réme táplálja. A gondot azonban csupán részben oldja meg, ha a leleplezett csalóktól megvonják a szociális juttatást, a korrupt orvosokat és hivatalnokokat pedig felelősségre vonják. Az egész szociális rendszert át kell alakítani, ez viszont nem csupán szociális, hanem gazdasági kérdés is.
A jelenlegi, munkakerülést bátorító viszonyok helyett vállalkozóbarát, munkahelyteremtésre ösztönző cégalapítási feltételeket és adórendszert kell biztosítani. Olyant, amely öngondoskodásra serkent: kevesebb szociális juttatást biztosít, amit pedig igen, azt csak a valóban rászorulóknak, viszont több pénzt hagy az embereknél. Amúgy az ellenőrzések kapcsán egy dologra nem árt alaposan odafigyelni: a kontrollt lehetőleg ne ugyanazok végezzék, akik annak idején pénzért hagyták jóvá a nyugdíjkérelmeket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok