2012. április 11., 10:312012. április 11., 10:31
Nem filozófiai kérdezz-felelek játékot állítok össze, nem is akarok fölöslegesen, csak úgy, öncélúan, bele a nagyvilágba bölcsködni, úgyhogy nem teszem fel a szónoki kérdést: melyik eljárás vezet inkább célhoz. Sajnos az utóbbi években kevés kivétellel mindnyájan rákényszerültünk, hogy ilyen vagy olyan módszerekkel nyújtsuk egy kissé a takarónkat – vagyis mindenki saját bőrén tapasztalta meg a módszerek hatékonyságát. És mégis! Hány bedőlt hitel, hónapról hónapra dagadó részlet, kamatos kamat... ünnepek környékén mégis nagyon sok mindenkit elkap a kölcsönkérési láz.
Ha a túlélést biztosítaná, nem is tenném szóvá, illetve nem így, de sajnos a sugárzott média és a könnycsatornák megerőszakolása nagyon furcsa arányban és kölcsönhatásban van egymással. Magyarán: előszeretettel mutatnak mindenekelőtt idősebb emberekből álló sorokat, amint adománycsomagokért tipródnak, illetve ahogy sorban állnak a nyugdíjhivatalok önsegélyző pénztárai előtt. A szemfüles riporterek kiszúrják a legelesettebb embereket, és a kérdésükkel mintegy szájukba rágják a választ: azért kell ugyebár kölcsönt felvenniük, hogy a hagyományosan kötelező (??!!) báránysültet, a belsőségekből összeállított gömböcöt és a különböző kalácsokat az asztalra tehessék?!
A válasz pedig a sápítozó igen. Hogy is van ez? Nincs rá mód, de kötelező? Ki kötelezi/kötelezheti a kisnyugdíjast, hogy kölcsönt vegyen fel ünnepi kalácsra?! S aztán hónapokon át még kevesebb pénzt hozzon a postás, mert a kölcsönt vissza kell fizetni. Lehetőleg még karácsony előtt, mert akkor jön az újabb „kötelesség”. Ez is az utóbbi két évtized terméke, ez a féktelen eszem-iszom. Mindegy, hogy világi vagy egyházi ünnep van-e, a valódi tartalomról alig-alig esik szó.
Nem mintha hiányolnám a kirakatba tett ájtatoskodást vagy a remegő hangú álhazafiságot, de ne a dínomdánom legyen állandóan a vezető hír. És különösen ne úgy, hogy ez a „kötelező” rongyrázás legföljebb a szomszédasszony elkábítását szolgálja, a sok megmaradt ennivaló pedig a környék kóbor állatait boldogítsa – a sültre-kalácsra felvett kölcsön pedig kizárólag annak okozzon álmatlan éjszakákat, aki nem akar önmagára némi kis önfegyelmet parancsolni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok