VEZÉRCIKK – Egymást érik a romániai sportolók kudarcai a riói olimpián, azon a csúcseseményen, ahol elviekben négyévnyi megfeszített munkának a termését kellene érem formájában learatniuk.
2016. augusztus 09., 19:302016. augusztus 09., 19:30
Ehhez képest a női cselgáncsozók megtorpantak a dobogó küszöbén, sportlövésben még a döntős szereplést sem sikerült kiharcolni, a világbajnoki bronzérmes női kézilabda-válogatott pedig hihetetlen mélységeket él át a torna elején.
Történik mindez olyan körülmények között, hogy Romániának nem voltak és nincsenek is merész céljai. A kajak-kenusait és női tornászcsapatát nélkülöző, alacsony létszámú küldöttség elé – a realitások ismeretében – még a szokottnál is szerényebb elvárásokat támasztott a szakbizottság és a közvélemény. De mindenki kénytelen újra csalódni és belátni: ez is túlzás volt.
Keressük az okokat, mert nem értjük azt, ami történik. Vannak olyanok, akik – a pár hete nyilvánosságra került, az egyre növekvő anyagi ráfordítást bizonyító sportminisztériumi kimutatás dacára – ismét a pénzzel, pontosabban a befektetések hiányával magyarázzák a kudarcot, de valljuk be őszintén: pénzzel legfennebb csak az eBay aukciós weboldalon lehet olimpiai érmet vásárolni.
Arról nem is beszélve, hogy – mint több riportból is kiderült – az ötkarikás örökranglistát vezető Egyesült Államokban is tucatnyi olyan élsportoló van, aki a mélyszegénység szélén tengődik. A probléma tehát ennél jóval mélyebben gyökerezik a hazai társadalomban, de a szakemberek hiába kongatták meg már többször is a vészharangot, mert sem az utánpótlás-nevelés, sem az iskolai testnevelésórák, sem pedig a szakképzés terén nem történt látványos előrelépés.
Az ötkarikás játékok most görbe tükröt tartanak az egész hazai sportélet elé, az olimpiai büszkeségen pedig jócskán túlmutat az a szakadék, amely a történelmi sikerek és a jelen már-már kínos középszerűsége között képződött. Keserű az ébredés, de talán nem ártana meginni egy kávét.
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
Baross Gábor egykori magyar közlekedési tárcavezető, a „vasminiszter” mintájára Sebastian Burduja román energiaügyi miniszter megkaphatná a gázminiszter jelzőt – annyi megjegyzéssel, hogy igazából a nagyon gáz miniszter epitheton ornans illene rá.
A bűnüldöző szervek zéró toleranciát hirdettek az adócsalás ellen, ez tűnik ki a rendőrségi vizsgálatok ugrásszerű növekedéséből. Közben az adóhatóság is vadászik az adócsalókra.
Három évvel ezelőtt, 2022. február 24-én robbant ki az orosz-ukrán háború, amely rengeteg áldozattal, pusztítással járt. A háborút könnyű elkezdeni, de nehéz befejezni.
Isten hozott mindenkit a Donald Trump visszatérése nyomán kialakuló új világrendben!
Fél évszázaddal ezelőtt, 1975. február 19-én történt. Másodéves egyetemista voltam Kolozsváron a Politechnikai Intézet Gépépítészeti Karán, és más megyék mintájára szerveztük meg a Maros megyei diákok találkozóját.
szóljon hozzá!