Fotó: Páva Adorján
Húsz év távlatából most már hála az égnek kijelenthető, hogy nekem csak epizódszerep jutott a Krónika életében, de nagyon köszönöm a gondviselésnek ezt az 1+2 évet.
2019. október 30., 11:222019. október 30., 11:22
2019. október 30., 15:242019. október 30., 15:24
Egy év az indulást megelőző előkészületekkel telt, két évig pedig a kiadó vezetőjeként, majd a szerkesztőség vezetőjeként dolgozhattam együtt egy nagyon lelkes, és javarészt még nálam is fiatalabb csapattal.
Utolsó közgazdász diákévemben, 1993-ban csaptam fel gazdasági újságírónak hatalmas lelkesedéssel.
miután részben a budapesti gazdasági napilapot kiadó társaság tulajdonosaiból verbuválódott befektetői kör – Süle László barátommal az élen – jó lehetőséget látott egy új erdélyi közéleti napilap indítására. Így az ötletgazdával, Stanik Istvánnal együtt egy év alatt sikerült véglegesíteni mind a kiadó, mind a szerkesztőség induló gárdáját.
Édesanyám révén székely gyökereimnek köszönhetően mindig is itthon érezhettem magam Erdélyben, de a Krónikával együtt eltöltött három év alatt tényleg „belakhattam” ezt a csodás országrészt. Családalapításom miatt 2001 végén kértem felmentésemet a kolozsvári szolgálat alól, és visszaköltöztem Budapestre. A sors fintora, hogy 2001 őszén az olvasóktól e lap hasábjain való elköszönő vezércikkem óta cikket nem írtam jelen visszaemlékezésig, mivel szakmám szűkebben értelmezett területein próbáltam szerencsét az elmúlt 18 évben.
Az üzleti várakozások nem teljesültek, de az álom fontosságát felismerve a tovább álmodáshoz szükséges forrásokat a magyarországi tulajdonosi kör biztosította. Ennek indokoltságát pedig az elmúlt húsz év bizonyítja, mert az induláskor elhatározott szellemiséghez ragaszkodott a lapot írók közössége. Ezt külön köszönöm nekik!
Werner Péter
A Krónika vezérigazgatója, felelős szerkesztője 2000 január és 2001 szeptembere között
Tisztelt Olvasó, húszéves lett a Krónika, napra pontosan két évtizeddel ezelőtt látott napvilágot először az erdélyi magyar közéleti napilap, amelynek mai száma születésnapi különszám, mégpedig a 21. évfolyam 5244. lapszáma.
Bosszant, hogy nem találom a Krónika 1999. október 30-án megjelent első lapszámát a sajtótörténeti relikviákat tároló kartondobozaimban, pedig biztosan tudom, hogy megvan, hiszen az elmúlt húsz évben többször is járt a kezemben.
A Krónikát – úgy vélem – nagyon sokan kezdetként éltük meg. De ez egy összetett, sokféleképp látható kezdet volt.
Annyira nehéz a Krónikáról írni. És legalább annyira könnyű is. Körülbelül úgy, ahogy az ember a fiatalságát próbálja felidézni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!