2010. szeptember 09., 10:372010. szeptember 09., 10:37
A szekrény tetején, a kamrában, az ágy alatt így sorakoznak a különböző méretű és feliratú dobozok egy-két évig, idővel hozzászokik a szemünk, fel sem tűnik, hogy a hangfalat már rég kidobtuk, de a doboza még mindig ott van.
Aztán különböző tálakba még különbözőbb dolgok kerülnek: a gyújtó, ami már rég nem ég, de jól világít a lámpa a másik felén, a szívószál, ami már talán lyukas is valahol, de mi lesz, ha mégis hirtelen szükségünk lesz rá, a falból kikínlódott, elferdült szegek, amit már csak megszokásból nem dobunk el, gombok és kapcsok, melyből nincs két egyforma, és persze a cipőfűzők, melyek párja elszakadt már. S a felhalmozott dolgaink között mégsem találjuk meg soha azt a körömvágót, aminek a jobb sarka még éles, és szinte biztos, hogy nincs lila cérna a sok felvásárolt varrókészlet maradványai között.
És ha kidobod azt az izzadásgátlódat, amelyiket csak félig használtál el, mert vettél egy újat, biztos nagyon fogod keresni egy hónap múlva, mikor a másik már elfogyott, de éppen nincs pénzed újra. S mikor végül felismerjük a problémát, és úgy döntünk, lomtalanítás lesz, már annyi időt töltöttünk holmijaink között, hogy nagy részüktől képtelenek vagyunk megválni. Na ekkor valami újat kell beépíteni a hétköznapokba. Az én esetemben a sok mozdulatlan tárgy közé beültettem egy élő kis örökmozgót, egy hathetes izgága cicát. Dezső – mert nekem komoly kandúrom van – eleinte nehezen fogta fel, miért kell hat órát ülnie egy dobozban, miközben furcsán mozog a föld alatta, de rögtön megbékélt, mikor megpillantotta új birodalmát. Olyan gyors ütemben vette birtokba a helyet, hogy gazdája csak kapkodta a fejét, mikor a cica az ágy alól kijövet jókora pókhálót vonszolt a bajszán, tudatva, még mindig nem elég hosszú a seprű nyele.
Ez a hasznos állat pillanatok alatt megtalálja a rég elveszett fél fülbevalót, de ugyanilyen atomsebességgel lenyeli a másikat. Így egyre kevesebb holmit tartasz meg, hiszen annyi mindent kell elzárni az állat elől. Így előbb-utóbb a kukában landolnak a szegek s a cipőfűzők, az üres parfümös üvegek azzal a három harisnyával együtt, amivel a macska birkózott.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.