2010. szeptember 21., 11:062010. szeptember 21., 11:06
Saját szememmel láttam a minap, hogy alig pár kilométerre a nyugati határtól, közel Európához, van olyan iskolaépület, amelyen ugyan hõszigetelt nyílászárók védik a gyerekeket a fagytól, ám a plafon közelebb van hozzájuk, mint a fal. Bármelyik pillanatban rájuk szakadhat egy deszka, gerenda, miegymás. Például egy gyerek zeneórán meglepõen hosszan tartja ki a magas C hangot, és taps vagy virágkoszorú helyett egy jókora deszkát kap a nyaka közé. Nem a legszebb ajándék. Az illemhelyek sem mindenütt az angol királyi család toalettetikettjének mintájára készültek.
Annak ellenére, hogy korábban a szaktárca kijelentette: csak abban az iskolában tanulhatnak gyerekek, ahol rendben vannak a belsõ vécék, több olyan falusi iskolai árnyékszék van az országban, ahol nem szívesen töltenék el tíz percet. Egyik-másik faluban az iskolakert végében áll néhány deszkatákolmány, és télvíz idején nem csodálkozom, ha lesz olyan gyerek, aki inkább becsinál, minthogy elmenjen odáig. Az udvaron szünetben a szomszéd lovával és teheneivel lehet szórakozni, kézmûves-foglalkozásként pedig építhetnek kerítést, mert az alapfelszereltségként még csak városon divat. Változásra nem sok remény van, mivel az ilyen jellegû kiadásokat szabdalja meg a leghamarabb a kormány bácsi. A tanárok is menekülnek, míg eddig a legjobb állás a tanügyi káderség volt, addig ma már a rikkancsposztokért is tömött sorokban állnak a jelentkezõk, ahelyett, hogy oktatni mennének.
A tervek szerint hamarosan újabb 60 százalékot vonnak le a falusi tanárok fizetésébõl, mivel a készülõ tanügyi törvény alapján majd nem kapják meg az eddigi járulékokat. Ahelyett, hogy keresnének, költeni fognak a munkahelyükre. Saját zsebbõl fizetik az utazást, költenek gyógyszerre, amely a mindennapos stressz és a folyamatos megfázás ellen védi majd õket. Egyik faluból a másikba sok helyen csak gyalog, nyakig érõ pocsolyában tehetik meg a távolságot, ám tanítani valakinek mindig kell, mert a felcseperedõ nemzedéknek alanyi joga van a tanuláshoz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok